A Polgári Törvénykönyv és a 149/1997 (IX.10) Kormányrendelet egyaránt kimondja: „A kapcsolattartásra a nagyszülő jogosult.” Ez a cikkely biztosítja a jogalapot arra az egyre sűrűbben előforduló gyakorlatra, hogy az unokájától eltiltott nagymama vagy nagypapa akár a bíróságon is kérheti, hogy időnként láthassa a gyermeket.

Hogyan zajlik az eljárás?

Ha egy nagyszülőt eltiltanak az unokájától, a gyermek lakhelye szerinti illetékes gyámhivatalhoz fordulhat segítségért. Kérvényét beadhatja írásban, vagy szóban is jegyzőkönyvbe mondhatja. Ezután az ügyintéző felkeresi a gyermeket nevelő szülőt/szülőket, és kitűzi az első tárgyalási napot, amelyen egyezséget próbálnak kötni a felek. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran már egy ilyen békéltető alkalom meghozza a kívánt eredményt: a szülők és a nagyszülők kiönthetik az évek alatt felgyülemlő sérelmeiket, és sokszor már ekkor sikerül egy mindenki számára megfelelő megoldást találniuk.

Ha ez mégsem következik be, a gyámhivatal mediátor segítségét kéri, aki szakértelmével segít egymáshoz közelebb hozni a sértett feleket. Végül, ha ez sem jár sikerrel, a hatóság a gyermek érdekeit szem előtt tartva hozza meg a döntést. Ehhez figyelembe veszi az unoka élethelyzetét, egészségi állapotát, életkorát, illetve nagyobb gyerek esetén az ő személyes kívánságát vagy pszichológus szakvéleményét is.

Ha az ügy ebbe a szakaszba kerül, a gyámhivatalnak igen sok körülményt kell mérlegelnie. Tanúkat hallgatnak meg, környezettanulmányt végeznek, és megvizsgálják, van-e a nagyszülő életkörülményeiben bármi olyan tényező, amely a gyermek fejlődését károsan befolyásolhatja. A végül meghozott határozat megfellebbezhető, ám a benne foglaltakat addig is mindenkinek kötelező betartani.

Mennyit láthatja a nagyszülő az unokáját?

A megítélt láthatási idő általában havonta egy alkalom. Hogy ez sok vagy kevés, nézőpont kérdése. Egy szoros nagyszülő-unoka viszony kiépítése ennél rendszerint több találkozást igényel, a legtöbb ilyen per érintettjei azonban elvált párok. Ilyenkor általában a külön élő apa (ritkábban anya) szülei sérelmezik, hogy alig láthatják az unokát, pedig ha figyelembe vesszük, hogy a gyermektől távol élő szülő is csak havonta két hétvégét lehet a kicsivel, és a nagyszülői láthatás ebből az időből vesz el, a megszabott szűk időkeret még indokolttá is válik.

Hogy hol zajlik a láthatás, megegyezés hiányában szintén a gyámhatóság döntésén múlik. Minél kisebb a gyermek, annál inkább törekednek arra, hogy a megszokott környezetében, a szülei lakásán, vagy legalább velük együtt történjen meg a találkozás, néha azonban az érintettek közötti rossz viszony ezt lehetetlenné teszi. Ilyenkor a nagyszülő egy meghatározott időtartamra magával viheti a kicsit.

A szakértők tapasztalatai szerint az ilyen jellegű eljárások sajnálatosan megszaporodtak az utóbbi időben. Ennek azonban minden bizonnyal csak egyik oka a sok családi viszály, a másik az idősebb korosztály egyre növekvő jogtudatossága. Legfőképpen a gyermek, de valójában minden egyéb szereplő érdeke is azt kívánná azonban, hogy minél kevesebb család jusson el odáig, hogy a nagyszülőnek peres úton kelljen az unokája szeretetéért küzdenie.

Indexkép: emailme3 / pixabay