Negyedóra múlva már én sem tudok figyelni, nemhogy Jázminka, olyan unalmasan magyaráz. Szegény tanárnéni, látom, hogy retteg a kamerától!

Miért kell leírni a monitoron látható 10 oldalnyi szöveget füzetbe, szó szerint? Ez a pedagógus szakma megcsúfolása! Tényleg nincs jobb ötletük?

Gyűlölök már felkelni is, hiszen ami rám vár, az olyasmi, amit soha, még a legrosszabb álmaimban sem akartam. A két gyerek egy szobában próbál tanulni, míg én a másikban dolgozni. Ennyi szobánk van. (tudom, hogy van, akinek még ennyi se …) A múltkor már a gyúrótáblát rátettem a mosdóra, és odahúztam a széket, úgy dolgoztam, hogy mindkét gyerek külön helyen legyen az online óráján. És még én vagyok a szerencsés, mert ők tanulnak, és csak néha van vita, és hagynak dolgozni, már ha azt a szerencsétlenkedést, amit munka címen művelünk, annak lehet nevezni.

Szeretek tanítani, eddig azt hittem, jó is vagyok benne. Viszont gyűlölök kamera előtt szerepelni, pláne úgy, hogy ideges és kritikus szülők nézik és hallgatják minden mozdulatomat és szavamat. Ettől lefagyok, minden korábbi ötletem elszáll. Nem akarom ezt csinálni, de nem tudom abbahagyni most. Nem tehetem meg, pedig bármit szívesebben csinálnék. Még nincs gyerekem, de ha lenne, akkor ez a helyzet felőrölne. Mindenki bele van ebbe kényszerítve, eszközök és tudás nélkül.

A fenti kis véleménymorzsák csak kiragadott összefoglalók az elmúlt napokból, és jól tükrözik a kialakult helyzetet.

A gyerek nem tud tanulni

Soha nem tanították meg rá, hogy kell megérteni a szavakat, hogy kell látni azt, amit még sosem látott, és sosem hagynak időt minderre. Mert valamiért rohanni kell az anyaggal. A gyerekek pedig végzetesen lemaradnak, mert nem mindenkivel tud, vagy akar tanulni a szülő, sőt a szülő még eszköztelenebb, mint a tanár.

3 tipp, hogy megtanítsuk:

1. Minden szót, amit nem ért, magyarázzunk el. Még azt is, hogy „kenyér” – hiába hisszük, hogy azt már tudnia kéne. TÜRELEM! Amit nem értünk mi sem, azt nézzük meg szótárban, magyarázzuk el mondatba foglalva.
2. Összetett dolgokat – például fizikai képletet, kémia összefüggéseket, stb... – gyakran azért nem ért meg, mert valamilyen korábbi dolgot nem sikerült megérteni, megtanulni, amire a következőlépés alapul. Ilyenkor vissza kell menni az alapokra. Nem lehet a házat sem a tetővel kezdeni, az alapokat kell megértetni.
3. Amikor tanulunk egy témáról, érdemes lenne és kell is videókat nézni róla. A szülő is lehet ügyes, és használhatja az erre való eszközket. Például akár a TikTokot, minden gyerek kedvencét, vagy a Youtube-ot. Mutathat képet az elefántokról, a gyilkos galócáról, vagy éppen egy traktorról, ha a gyerek még sosem látott munkában olyat.

A tanári eszköztár kiürült

A tanárképzés során senki nem tanította meg a tanárokat olyan alapokra, amiket az előadóművészek tudnak. Nem tudnak játszani a hangjukkal, nem tudnak előadói eszközöket, noha ők azok, akik a nap nagyrészében előadóként állnak a közönség előtt. Aki volt dráma szakkörös, vagy ösztönös tehetség, azoknak jól megy az ilyesmi. Aki azonban kicsit félénkebb, annak hatalmas nehézséget okoz. Ráadásul az online eszközök használatától nagyon sokan félnek. Minél kevesebbet igyekeznek használni, mert úgy gondolkodnak, hogy akkor kisebb a hibaszázalék. A BME adjunktusa ebben a blogcikkében minden tanár számára összeszedte azokat az eszközöket, amelyek segítik a tanítást és az információ átadását. Bár egyetemistákról szól, de nincs ez másként az alsóbb osztályokban, vagy a középiskolában sem. Az eszközrendszert érdemes újragondolni! 

3 tipp, amivel tanárként jobbá teheted a munkádat:

1. Tanulj a profi előadóktól! Biztosan hozzászoktál, hogy a tanulás soha nem ér véget. Most a retorika mestereitől kéne tanulnod, hogy fenn tudd tartani a figyelmet. A legjobb összefoglaló előadások pár percesek, majd önálló munkát, annak bemutatását, és összefoglalóját, dicséretét tartalmazzák.
2. A rendszer rossz, és most nem tudod megváltoztatni – most ebből kell kihoznod a legtöbbet! Alkalmazz digitális eszközöket arra, hogy érdekesebb legyél, és dicsérj nagyon sokat. Nem baj, ha a tanterv nem teljesül, ezeket be lehet hozni. Az elvárásokat nem erre az állapotra írták, és nem a te hibád, hogy nem módosítottak rajta azok, akinek a dolga lett volna.
3. Gondolj a szülőkre is! – Pláne, ha te is az vagy. Ne adj túl sok olyan feladatot, amit be kell küldeni, vagy amit a gyerek nem tud magától megcsinálni.

A szülők nem tanárok, és nem is akarnak azok lenni!
 

Bármi is történjen, te az anyja/apja vagy a gyerekednek, nem a tanára. Nem mehet át ez a viszony egy tanár-diák játszmába, mert a tanári értékelés és a szülői szeretet és elfogadás nem passzolnak össze. A tanár arra szakosodott, hogy értékelje a teljesítményt, a szülő arra, hogy mindennek ellenére szeresse a gyerekét. A gyerek, akit a szülője értékel egyfolytában, nem fogja szeretettnek érezni magát. Önbizalomhiányos lesz és azt fogja gondolni, hogy nem szerethető, nem elfogadható, nem jó ember. Nagyon nehéz ez a helyzet, senki nem segített benne, hogy jobb legyen. A gyerekek sem kapják meg amire szükségük lenne és a szülőkkel pedig a világon senki nem foglalkozik. A helyzetet túl kell élni. Olvasd el ezt a remek cikkünket is a témáról >> 

Indexkép: Markus Trier képe a Pixabay -en.