Félelem, pánik, depresszió - kiút az árnyékos oldalról (3. rész)

Sütő Mária - 2019-04-10
Legutóbb egyik olvasóm nagyon összetett levelet és kérdést tett fel. Tünetei alapján nem egyszerű az esete. Ráadásul évek óta gyűjti, halmozza az azzal kapcsolatos negatív élményeket. Gyakorlatilag - ha nagyon szigorúan nézzük - elképzelhető, hogy a mániás depresszió már tovább fajult. Félelmei már üldözési mániává fejlődtek. Biztató a helyzetben, hogy mer szólni és segítséget kérni. Még félve, szerényen, titokban. És akar - változni, előrelépni, mert érzi, élete így teljesen elakadt. Bele van "csavarodva" történetébe. Szerencse, hogy egyik része élesen rálát erre és tudja, most kell segítségért folyamodnia. A másik olvasóm is eljutott arra a pontra, amit már nehezen visel. Az ő élménye egyszerűbb tünetből, történésből indul ki. Ám számára mégis olyan mértékűvé fokozódott, amit nem bír, nem akar már többé elviselni. Így ő is tanácsért folyamodott hozzám.
Félelem, pánik, depresszió - kiút az árnyékos oldalról (3. rész)

Az előző részt azzal fejeztem be, hogy kevésbé hiszek abban, hogy egyedül úrrá tud lenni azon az állapoton, amibe „belekeveredett”. 22-es csapdájának látom a folyamatot. Minél inkább el akarja kerülni, s fogja vissza magát, szűkíti le az életterét, annál inkább generálja az esetet – hiszen fél. S a félelem érzéseit kibocsátva megteremti a félelem tárgyát. Vannak ritka példák, amikor egyedül túl lehet jutni rajta. Azonban ők vannak kisebbségben.

Ahogy egyre jobban el akarjuk kerülni az esetet, ezzel erősítjük tovább… s mivel a félelem nem engedi az igazi problémával való szembenézést, így nem kerülhet napfényre a valódi ok.

Amikor azonban annyira elegünk lesz a helyzetből, amikor annyira gátolja a hétköznapi életünket, egyszer csak sok lesz a belső feszültség és azt mondjuk, mit mondunk? Odacsapunk:
– Most már elég! Nem akarom tovább elviselni! Nem akarok így élni tovább!

Ez az erő, ami kimondatja végre és elindítja a megoldás felé! Ekkor lehet megtalálni a pontosan ezzel foglalkozó szakembert. A módszert. A működő terápiát.

Ha hozzám érkezik el, akkor a korábban leírt módon járok el. Az Erőmerítő Transzformáció kérdései, útjai, módszerei végigkísérik a folyamatot s a felhalmozódó félelmet kioldják. Éppen erre bíztatom a hozzám érkezőket: engedd meg, hogy érzékelj! Engedd meg, hogy félj, hogy átéld az akkor feljövő érzéseidet – s ahogy ezt leírja és kimondja, ki is engedi a feszültséget! Hiszen az egész folyamat az elfojtásl szól!

Minél jobban meg akar szabadulni tőle, annál inkább nyomja el saját érzéseit – valamilyen belső oknál fogva. Talán egy mondat él benne: – Így nem szabad viselkedni! – amit ki tudja, hogy ki és mikor mondott, s az ennek a mondatnak-személynek való megfelelésből fojtjuk el valódi érzéseinket.

Testünk pontos segítőnk fejlődési folyamatunkban. Amikor összehúzódik a gyomor, gombóc lesz a torokban, amikor görcsbe rándul valamelyik izom… ezek mind olyan jelek, amikor a testünk jelez: ez nem jó, nem hasznos, nem jó úton haladunk.

Mégis azt mondom: – Állj meg és engedd meg a testednek a jelzést – s te csak figyelj rá! És vedd a jeleit, figyelj: az érzés – mit akar, mit üzen, és milyen hiány van mögötte? És ahogy ezt megengedi saját magának, úgy oldódik fel, engedi el egyre jobban és szabadítja ki saját magát – saját béklyójából.

Milyen különös: ha megengedem, hogy jelen legyen az érzés, megengedem neki, hogy elmondja, mit üzen, akkor azzal ki is tud oldódni! Így üzen a testünk. Csak nem akarunk szóba állni vele.

Természetesen ez nem könnyű folyamat. Lehet egyedül is végigballagni egy ilyen folyamaton, de amíg nem tudom, látom s tapasztalom meg, hogy ebből „épp bőrrel ki lehet szabadulni”, addig nem merem megcsinálni. Azaz, nem tanácsolom én sem, hogy egyedül haladjon végig, szakértő kísérő nélkül.

Ezért a konkrét segítséget ajánlom. S mivel ahány ember, annyi történet, annyi valós ok rejlik a történetek mögött, ezért nem tudok általános sémát mondani. Csak az egyedi figyelmet, egyéni megoldást, egyéni folyamatot. Elismerve, tiszteletben tartva problémáját és annak valósságát.

A második levélíró egy mondattal zárta levelét: „Ha van ötlet, kérem, segítsen, ha rám nézve negatív is.” És ez a mondat ismét megütött. Mert a probléma, amit leír, számára óriási. Hogyan lehetne rá nézve negatív a megoldás vagy az ajánlásom?

A célom a végső megoldás, vagyis az én gyakorlatomban a probléma gyökerének megtalálása és kioldása.

Ez pedig számára két dolgot eredményez. Az első, hogy amíg ezt a negatív élményt átéli, tűri (megfigyelik és ez kellemetlen számára, már nem bírja), addig erősödött, mert tanult, mindenfélét kipróbált és kereste a megoldást. A túlélést tudta megvalósítani! És addig az hasznos volt, segítette őt.

Amikor pedig eljutott a végső döntésig, akkor pedig már megerősödött és jutalma a kioldás lesz. Rálát az okra, elengedi és változtat a sorsán. Tehát jobb esélyei születnek. A bölcsessége támogatja, már mer ránézni és már vállalja a szembenézés felelősségét. Valódi felelősséget vállal önmagáért.
 

Áthidaló, önsegítő megoldások

Ezért tehát nem tudok neki konkrét terápiát mondani. Találgatni nem szeretek. Csak akkor, ha pontosan tudom, hogy mi is van Önnel, – azaz a kérdezővel, – akkor tudom az Önre szabott megoldást kínálni.

Ám addig, amíg ezt a döntést meg tudja hozni, s eljut a végső pillanatig, addig is van tanácsom!

Hiszen ’ezer’ feladatot tudok mondani, ajánlok, amit gyakorolni lenne jó. Megtanulni, lassanként bevezetni önmagát újra az életébe. Megtanítani magát bízni. Először is saját magában. Aztán a külső környezetében, közeli emberekben. Aztán már távolabbiakban is. Apró kicsi feladatokkal kezdeném, és attól függően, hogyan reagál, s haladnánk tovább.

A célja ezeknek a feladatoknak többrétű. Elsőként az, hogy a félelem teréből kihozza-kihúzza. Azaz olyan tevékenységeket fogok javasolni, amelyek segítik abban, hogy ne a problémáján való állandó pörgésben legyen – azaz kikapcsolja az agyát. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Meg kell tanítania saját magát (elsősorban az agyát, az állandóan pörgő gondolatok végeláthatatlan kerekét, a belső kritikát) „kikapcsolnia”. Hiszen a félelem, fájdalom stb. állandó kötöttségében él.

Másodszor: ahogy elkezdi ezeket gyakorolni, megtalál, rátalál, – először csak rövid időre, aztán tán hosszabbra is, – egy kicsit nyugodtabb időszakra, amikor fel tud a félelméből lazulni, ki tud kapcsolni a mániájából. Ekkor el tudja rövid időszakra a negatív eseményeket felejteni és olyan pillanatokkal ajándékozza meg magát, amikor végre el tud kezdeni töltődni, erősödni. Hiszen valószínűleg végtelenül lemerült állapotban van.

Harmadszor: ezek a pillanatok beláttatják Önnel, hogy van lehetőség, hogy képes (akár egyedül is!) kikapcsolni és regenerálódni. Ugyanakkor megtanulja azt a különbséget, hogy milyen anélkül (félelem, aggodalom, görcs, pánik stb.) élni és milyen vele élni? És ez hatalmas felismerés lesz! Mert végre fizikailag is érezni fogja, hogy a félelem milyen erőteljes görcsben és gúzsban tartja az egész testét. Fizikailag is összeszorított állapotban tartja testét. És ez hosszútávon komoly betegségek kialakulásával is fenyegethet. Amint elkezdi a gyakorlatokat végezni, ezekre a pillanatokra elkezdi megtanítani saját magát regenerálódni!

Ezért nagyon fontos jelentősége és tudatos szerepe van a fizikai, az izmokat is megdolgoztató gyakorlatoknak! Ezzel kezdi el biztosítani a testében az izmok egészséges működését, teljes vér-árammal való ellátását.

Negyedszer: a feladatok egy olyan természetes állapotba tudják hozni, amikor össze tud kapcsolódni belső énjével, kreatív, valódi és tiszta, gyermeki bölcsességével és szabadon tud akár alkotni, létrehozni valamit, vagy éppen csak belefeledkezni a folyamatba. Ez pontosan elegendő ahhoz, hogy arra az időre megpihenjen, elméje kilazuljon és a félelmétől eltávolodjon. Ez még jobban hozzá fogja segíteni, – mondom először csak pillanatokra, – hogy megérezze: van ebből a helyzetből mód kiszabadulni.

És azt is, hogy nem kell állandóan a régi módszer szerint élni. Ez pedig elkezdheti megerősíteni abban a hitében, hogy ha ezeket a feladatokat folyamatosan, rendszeresen végzi, időt adva erre saját magának, akkor felerősítheti az idegrendszerét annyira, felemelheti a rezgésszintjét, hogy már pozitívabb szemlélettel állhat a saját életéhez. Minél tovább megengedi ezeket magának, annál erősebb lesz a hite, és a fizikai ereje is, hogy a korábbi félelemtől el lehet teljesen távolodni.

Ötödször: találkozhat azzal a valódi, kreatív, alkotó énjével, aki valójában ÖN. Akit a kényszer, a betegség, a félelem, a pánik tünetei nem engedtek igazán megnyilvánulni. Akit talán –esetlegesen neveltetéséből fakadóan, – még soha nem is ismert. Vagy olyan mélyre eltemette, hogy nem is emlékezett rá – ez lenne Ön. Igazi, áttörésre lehet egy idő után számítani.

Ennek pontos időpontját nehéz megjósolni. Ám ha folyamatosan végzik, eljön a megváltó pillanat!

Fókusz-áthelyezésnek is szoktam ezt a módszert definiálni.

És még ezeken kívül számtalan hasznos és hatékony hatással rendelkeznek a gyakorlatok.

Cikkem következő részében az ERŐmerítő Transzformáció további módszereiről írok, valamint a konkrét gyakorlatok ajánlását írom le.

A cikksorozat korábbi részei:

Kép: Free-Photos / Pixabay

Közösségi hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
    Copyright © 2004-2019. CsaládiNet. All rights reserved - minden jog fenntartva.