Egyáltalán lehet rosszul etetni a kerti madarakat?
Lehet.

• Nem megfelelő eleséget rakunk ki számukra.
• Nem megfelelő gyakorisággal etetjük őket.
• Nem megfelelő etetőbe rakjuk az eleséget.

Nagyon nem mindegy, hogy milyen madarakat szeretnénk etetni. Sőt egyes fajokat nem is tudunk etetni, mert olyannyira rovarspecifikus a táplálkozásuk, hogy a hideg és a hó ellenére sem térnek át a növényi magvakra. Számukra olyan kertet kell kialakítani, fenntartani, amelyből télen is elő tudják szedni azt a pár szem rovart, ami az életben maradásukhoz szükséges. Jó példa a feketerigó, amelynek a fenyőkéreggel takart díszkert vagy a talajtakarásos haszonkert ad télen táplálékot. Biztosan mindannyiótok előtt vannak az egész télen csőrrel a bokrok alatt kapirgáló fekete kis madártestek. Egy-egy aktívabb nap után akár a fél járdát is beterítik a kikapart faaprítékkal, falevéllel.

És itt álljunk meg pár mondat erejéig.

A talajtakarásos kertről leginkább a biokertészkedés kapcsán lehet hallani, ritkán hozzák összefüggésbe a madarakkal, azok táplálkozásával.

Nézzük mi is történik, akkor, amikor a talaj felületét letakarjuk szerves anyaggal.

A talajban élő és abból, ott táplálkozó élő szervezetek élelemforrást kapnak, amelyért a talaj legfelsőbb rétegébe, felületére kell menniük. Ezt szívesen megteszik, mert egyrészt ott a táplálék, másrészt jobb életkörülményeket kapnak, mint a kemikáliák miatt kémhatásában változó, az állandó talajművelésnek köszönhetően bekeményedő levegőtlen talajban. A takaró réteg továbbá a talajt melegíti is, amit tovább fokoz a táplálkozó szervezetek által termelt hő is. Így télen a mélyebbre húzódó élőlények a felső talajrétegben maradnak, így a madarak kisebb erőfeszítéssel el tudják őket érni.

Vannak olyan madárfajok, amelyeket nem szeretnénk etetni, de ők mégis elveszik a részüket a többi madárnak kirakott eleségből. Kiemelt képviselőik a verebek.

Aztán vannak olyanok, akiket nagyon szeretnénk etetni, de olyannyira félénkek vagy speciális igényűek, nagy testűek stb., hogy nem vagy csak igen nehezen találjuk meg a hozzájuk vezető etetési utat. Ilyenek a vadgalambok, harkályok, csuszkák, stb.

Természetesen az sem mindegy, hogy milyen környezetben etetjük a madarakat. A cikk írásakor nem egy tanyasi környezet lebeg a szemeim előtt, hanem egy sűrűn lakott városi ház kertje.

Nézzük a fenti pontokat.

Nem megfelelő eleségről beszélhetünk;

• ha a megcélzott madárka nem a kihelyezett eleséget enné elsősorban (pl. napraforgó), azonban más eleség hiányában megenné azt, de nem fér hozzá, mert nem tudja felpattintani a maghéjat
• ha a kirakott eleség romlott; ami nekünk avas, az nekik is az, megeszik ugyan, de csak azért, mert a létük múlik rajta
• ha az eleség mérgezett

Nem megfelelő gyakorisággal etetjük őket.
Ha egyszer odaszoktattuk őket, akkor nem szabad abbahagyni az etetést, mert mire más eleség felkutatásába kezdenek, lehet, hogy már túl késő lesz a számukra, mert a legyengült szervezetükkel nem jutnak időben az új élelem nyomára. Ezért fontos, hogy mindig legyen eleség az etetőkben. És itt fog majd becsatlakozni a nem megfelelő etetők néhány műszaki paramétere, amelyeknek köszönhetően a verebek pár óra alatt a földre szórják a nagyobb mennyiségű eleséget is.

Nem megfelelő etetőbe rakjuk az eleséget.
Ezzel meg is érkeztem a cikk fő témájához. Persze mi a nem megfelelő? Kinek mi, ez csak nézőpont kérdése. Én az alábbi szemszögből nézve értékeltem az etetőket:

• Vannak olyan madarak, amelyeket nem szívesen etetek. Nem azért, mert a pusztulásukat kívánom, hanem azért, mert nincsenek rászorulva. Olyan szinten alkalmazkodtak ahhoz, hogy az ember elvette a természetes élőhelyüket, hogy egyedszámukat még növelni is tudták. Két példát említenék: a házi veréb és a balkáni gerle (ez utóbbi nem összetévesztendő az örvös galambbal).
• Azok a madarak, amelyeket etetni szeretnék, mennyire férnek hozzá az eleséghez, illetve mennyire alkalmas számukra, hogy ott táplálkozzanak.
• Mennyire biztonságos az etető, gondolok itt elsősorban a macskára.
• Mennyire tudja megakadályozni az etető a táplálékpazarlást.
• Mennyire praktikus az etető. Az elhelyezése, kihelyezése, rögzítése egyszerű feladat-e. Az utántöltés mekkora erőfeszítést és gyakoriságot kíván. Mennyire tartós az etető.

Mint írtam, a verebeket és a balkáni gerlét nem szívesen etetem. De mivel megakadályozni nem tudom, ezért arra törekszem, hogy a kihelyezett eleségből minél több jusson azoknak a madaraknak, amelyekre elsősorban gondolok.

A balkáni gerlét könnyű kizárni, mert súlyánál és bátortalanságánál fogva nem száll rá egy imbolygó etetőre, viszont éberen figyel minden apró földre hulló eleségre, és azonnal lecsap rá. Ilyen hulló eleséget a házi veréb bőségesen szolgáltat a számára, ha hagyjuk. A veréb ugyanis kevésbé képes a napraforgómagot kibontani, ezért egy jól megtöltött etetőbe belemegy, és csőrével keresi benne a kisebb magokat, közben a földre veri a többit. Pár óra alatt képesek több liter napraforgómagot kiverni. Ha ez megtörténik, akkor tulajdonképpen hálás is vagyok a balkáni gerlének, amelyik nem engedi kárba veszni a magot, gyorsan feleszi a földről. Igen ám, de közben a cinkék éhen maradnak.

Mivel a veréb zömében csak a csőrével veri az eleséget, ez pedig csak néhány centis szóródást jelent, ezért ha kellőképpen mély oldalfalú az etető és nagy alapterületű, akkor a szóródást jelentősen tudjuk csökkenteni.

Inspirációt keresel? Nézd meg gyűjteményünket: Madáretető készítés házilag: 39 fotó, amiből ötletet meríthetsz

Milyen problémák adódnak egy madáretetővel kapcsolatban, azaz a jó madáretető 8 titka:

1. Alapterülete túl nagy vagy épp túl kicsi.
2. Az etetőfelület oldalfala túl magas vagy épp alacsony
3. Nagyon szűk.
4. Túl nehéz
5. Nincs megoldva vagy jól megoldva a rögzítése.
6. Nincs, vagy túl kicsi az önetető része.
7. Annyira gyenge, hulladékanyagból készül, hogy egy tél alatt tönkremegy.
8. Nehéz az utántöltése, tisztítása.

Nézzünk néhány konkrét példát!

1. kép

Szép és dizájnos, de haszontalan etető. Kicsi alapterületét az alig félcentis oldalmagasság tetézi. Feltöltés után pár perc múlva üresen tátong a verebek miatt.

2. kép

Közel 1,5 centis oldalfal-magassága miatt a verebeknek sokkal nehezebb dolguk van, de az alapterület még kicsi.

3. kép

4. kép

Ez az etető inkább jó, mint rossz. Az alapterülete és az oldalfal magassága is megfelelő. Sőt van egy érkezési előtere is, ami tovább nehezíti a magkiszóródást. Viszont komoly mérete és masszív anyaghasználata miatt nagyon nehéz, így csak erősebb ágakra lehet elhelyezni, de ami ennél is lényegesebb hátránya, hogy a méretes alapterülete miatt csak a szélső magokat tudják kihordani belőle a madarak, a belsőkhöz nem férnek hozzá, így azokat ott bontják szét. A szétbontott maghéj gyorsan keveredik az éppel, ezáltal lassítja a táplálkozást, idővel pedig meg is szűnik, ezért sok egész szem is a kukába kerül belőle. A nagysága, nehézsége miatt a feltöltése és takarítása is nehézkes. Masszív felépítése miatt az ára is borsos.

5. kép

Nagyon hasznosnak tűnő, de igen pazarló madáretető. Az egész egy önetető, amelybe 3 liter napraforgó mag is elfér. Jól látni, hogy a magot egy pár centi széles és közel 15 centi hosszú területről ehetik fel a madarak. Mivel ilyen szűk az étkezési terület, ezért külön érkező, kapaszkodó hengert alakítottak ki előtte, ami igen hasznos is a madarak számára. A gond a verebekkel van. Gyakorlatilag fél óra alatt a földre verik az etetőben található összes magot. Bármennyi magot is tettem az etetőkbe, mindig ez volt az első, ami kiürült. Nem véletlen. A verebek nélkül egy nagyon praktikus és kedvenc etető lenne.

És itt megint álljunk meg pár mondat erejéig. Fent utaltam rá, hogy egyes madarak nem az etetőben fogyasztják el a magot, hanem elhordják.

A táplálkozás módját a téli etetés szempontjából pár csoportba osztottam fel. A csoportosítás nélkülöz mindenféle tudományos ismeretet, csupán arra szolgál, hogy télen miként tudom a leghatékonyabban etetni őket.
- Vannak a rovarevők, akikre korábban már kitértünk, őket a legnehezebb etetnünk.

- Vannak a magevők, akiket tovább lehet csoportosítani.

• Vagy a félénkségük miatt, vagy mert nagyon aprószemű magokat esznek, igen ritkán szállnak bele az etetőkbe.
• Félénkek, de a természetben télen fellelhető növényi magok számukra nem elegendőek, ezért beleszállnak az etetőkbe, de onnan elviszik az eleséget egy nyugodtabb helyre, és ott fogyasztják el.
• A magokat egészben, akár héjastul lenyelők, és úgy emészteni képesek, ők többnyire a nagyobb testűek, azaz a galambfélék.
• A nagyobb magokat is képesek elfogyasztani, de csak maghéj nélkül, ezért azokat kibontják. Csőrük képes a magbontásra.
• A nagyobb magokat is meg tudnák enni, de csak maghéj nélkül, viszont a magbontásra nem alkalmas a csőrük, ezért maradnak a kisebb, vékonyabb maghéjú eleségnél.

- Vannak a vegyes táplálkozásúak. Magok, konyhai hulladékok, zsíros húsok stb.

6. kép

Nagyon dizájnos, anyaghasználatában is egyedi. A rögzítése is megoldott, nem kell agyalnunk azon, hogy hol kössük át az akasztó kötélzetét. A magpótlás a felső levehető kupolán keresztül könnyen megoldható. A betárolt mag mennyisége minimális, a madarak csak azokat a magokat érik el, amelyek a nyílásnál vannak, a többiért nem bújnak be, ezért bármennyit is tárol a belseje, az mind holt magnak számít.

7. kép

Megfelelő peremmagasság, megfelelő alapterülettel. Könnyen tölthető az önadagoló tetején keresztül. Masszív, egyszóval megfelelő madáretető. Rögzítése sajnos nem megoldott, ezért ezt házilag kell kialakítanunk.

8. kép

Jó madáretető. A hagyományos alaktól eltérő, de ezáltal nagyobb táplálkozási felületet biztosít. Anyaghasználata sajnos nagyon szegényes, csak egy évet bír ki, rögzítése nem megoldott, önetető résszel nem rendelkezik. Peremmagassága megfelelő. Tapasztalataim szerint a madarak nagyon kedvelik. A magkiszóródás minimális.

9. kép

Lábon álló madáretető. Ezt a típust elsősorban a robosztus etetők rögzítéséül találták ki. A fák ágai ugyanis nehezen viselik a túlsúlyt, pláne viharos téli időben. Nagy hátrányuk, hogy a macskák gond nélkül hozzáférnek.

Eddig csak utaltam a madáretetők rögzítési módjaira, most nézzük a leggyakoribb megoldásokat. Két alapvető típus van:

- Az akasztós megoldás, amit két további típusra bonthatunk:

• vagy valamilyen kötözőanyaggal kötjük fel,
• vagy egy kampó segítségével akasztjuk fel a fára.

- Önálló talpra is helyezhetük őket.

A kötözőanyag lehetőleg ne kenderkötél legyen, mert azt gyorsan megeszi a téli időjárás, ezért egy viharos napon könnyen lepottyanhat az etető. Továbbá kerüljük a láncot, műanyag bevonat nélküli drótot akkor is, ha fára akasztjuk fel, mert az könnyen ledörzsöli a fa kérgét.

Kötözőanyagos, de kampó nélküli megoldásnál problémába ütközhetünk, ha előre zárt hurokká kötjük, mert maga az ág keresztmetszete ugyan nem nagy, de előtte át kell fűznünk még a kiterjedt hajtás- és gallyrendszeren, ami olyan kiterjedt és gyakran rugalmatlan, hogy nem fog sikerülni. Ha nem kötjük össze előre, és magasra akarjuk elhelyezni, akkor pedig a létrán egyensúlyozva leszünk kénytelenek megoldani az ág fölötti kötözést.

A fenti kellemetlenségeket elkerülendő jobb megoldás, amikor egy kampót akasztunk a fára, majd a kampóba akasztjuk az előre megkötött hurkot.

Hátránya, hogy a kampó könnyeden elmozdul a faágon, a kampó keresztmetszete nem túl nagy, így csak kisebb ágakra tudjuk kihelyezni az etetőt, ami egy nehezebb etető esetén nem biztos, hogy szerencsés, valamint a fém kampó könnyen kidörzsöli a fa kérgét.

Az igazán jó megoldás az, amikor a madáretetőre gyárilag rászerelik a kötözéshez szükséges fém gyűrűket. A valóban figyelmes gyártó az etetőhöz mellékeli az akasztáshoz, rögzítéshez szükséges megfelelő eszközöket is. Ha mégsem találunk az etetőkön rögzítőgyűrűket és kötözőanyagot, akkor szereljük fel mi magunk. Az egyik oldali rögzítőgyűrűbe erősen és oldhatatlanul kössük bele a madzagot vagy hajlékony műanyag bevonatú drótot. A madzag másik végére egy kézzel könnyen, de önmagától nehezen oldható karabinert kössünk oldhatatlan csomóval. Ezzel a megoldással még magasban is könnyedén fel,- illetve leakaszthatjuk a vastagabb ágakra/ról a madáretetőt.

Vannak olyan etetők, amelyeket oszlopokra, kivágott fatörzsekre, kerítésekre stb. helyezünk ki. Ennek a megoldásnak egyik előnye, hogy fixek, azaz viharos szélben sem imbolyognak, valamint a nagyobb, komoly súlyú etetőket is könnyedén tartják, rögzítik. A megoldás egyetlen nagy hátránya, hogy a ragadozó állatok (gondolok itt elsősorban a házi kedvencekre, a macskákra) könnyedén elérik a táplálkozás közben csökkent figyelemmel rendelkező madarakat.

És ha már ennyit beszéltünk a madarak etetéséről, akkor arról is ejtsünk pár szót, hogy mivel etessük őket.

Arról már korábban írtam, hogy mivel is táplálkoznak a télen hazánkban maradt tollas barátaink. Sajnos a madáretetési jóindulat kevés az emberektől. A jóindulat mellé egy kis utánajárás, utánaolvasás is érdemes lenne. Az információ hiányában ugyanis sok etetőben felesleges anyag jelenik meg. Szomorú, hogy a gyártók is visszaélnek az emberek jóindulatával, és drága pénzért kínálnak gyakran tetszetős, vagy ötletesnek vélt csomagolásban hulladékokat madáreleségként.

Kerüljünk minden olyan anyagot, amely emberi fogyasztásra sem alkalmas. Gondolok itt elsősorban a romlott ételekre, penészes kenyerekre, pékárukra.

A kenyér és pékáru még friss állapotában is kerülendő, mert emésztési problémákat, betegséget okozhatnak a madaraknál. Édesség, cukor szintén nem a madarak étrendjébe tartozik.

A gabonaféléket szintén kevés madár fogyasztja, mert az emésztésük nem könnyű feladat, ezért azokat se keverjük az eleségbe.

A legjobb az olajos és egyéb aprószemű (cirok, köles, muhar) magvak adása. Az olajos magvak közül is törekedjünk a puhábbak adására. Például egy kőkeményre kiszáradt mogyoró még a kemény csőrű madarak számára is komoly kihívást jelent.

Az olajos magvak tárolás során megavasodnak. Higgyük el, ami nekünk rossz, az a madaraknak is rossz. Ők sem eszik meg szívesen az avas diót, napraforgót stb.

Nem baj viszont, ha a magvak töredezettek, morzsalékosak, mert akkor a kisebb testű, gyengébb csőrűek is fogyaszthatnak belőle.

Végezetül röviden összefoglalva:

• Télen etessük a madarakat.
• Csak akkor kezdjük el az etetésüket, ha egész télen át szünet nélkül tudjuk őket etetni.
• Csak megfelelő típusú és minőségű élelemmel etessünk.
• Válasszunk, vagy készítsünk jó madáretetőt, amellyel nemcsak költséghatékonyan, hanem időt spórolva tudunk folyamatosan etetni.

Zárásként ajánlok egy linket, ahol nagyon sok hasznos információ fellelhető a témában.
http://www.mme.hu/teli_madaretetes

És mielőtt végleg lezárnám a cikket, röviden kitérnék a macskákra. Többször szóba kerültek mint a madarak ellenségei. Sajnos nem alaptalanul.

Adottak a természet madarai, amelyek az emberi tevékenységnek köszönhetően egyre nagyobb mértékben elvesztik a természetes élőhelyüket. Emiatt egyrészt kipusztulnak, jó esetben pedig alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.

Alkalmazkodás alatt elsősorban arra gondolok, hogy beköltöznek az ember alkotta városokba, ott próbálják megteremteni a nyugodt élőhelyüket. Táplálkoznak, szaporodnak, túlélnek.

Az ember egyik kedvenc háziállata a macska. A macskák száma az emberi településeken belül egyre növekszik. Mivel kedvenc háziállat, ezért ellensége szinte nincs is. Aki ellenük fordul, annak a harcos állatvédőkkel gyűlik meg a baja. A macskáknak így csak az öregséggel, és az autókkal kell megküzdeniük, szinte minden más esetben az életük biztonságban van. Ha netán megbetegednének, rögtön segít az állatorvos.

Hiába háziasított a macska, az ösztöne azért még dolgozik. Igaz, vannak lusta típusok, de sok a vérbeli vadász.

Kertész lévén én a növényekkel vagyok, állatokkal semleges a kapcsolatom, de a szitakötőket, lepkéket és a madarakat nagyon szeretem.

Sajnos a városok növekedésével a madarak élettere egyre szűkül, ezért kénytelenek alkalmazkodni a városi élethez. Több-kevesebb sikerrel ezt meg is teszik. Több kutató is foglalkozott már a témával, természetesen nem csak a madarak alkalmazkodó képességét vizsgálják, figyelik meg, hanem a többi állat- és növényfajét is. A madarak zöme sikeresen veszi az akadályokat, de ezt magunk is tapasztalhatjuk.

Van azonban egy nagy problémájuk, nevezetesen az ember-macska barátság. A házi macska ugyanis nem szokott le a vadászatról, az elvadult házi macskához és a vadmacskához hasonlóan aktív vadászó életet él. A zsákmányainak csak mintegy negyedét fogyasztja el, körülbelül ugyanekkora részét mutatja be a gazdájának, azaz hazahordja, és mintegy felét az elejtés helyszínén hagyja az enyészetre, tehát minimum ezt a részt tekinthetjük hobbivadászatnak.

Mégis mit jelent ez a madarakra nézve?

Európában százmillió, hazánkban két-hárommillió házimacska él. Angliában és Lengyelországban megbecsülték az általuk elejtett madár és kisemlős darabszámát, ami országonként 85-100 millió darabra jött ki.

Óriási számok ezek.

Saját bőrömön tapasztaltam ennek hatását. Amióta nem kutya, hanem egy macska él a kertünkben és házunkban, azóta a kertünkből eltűntek a madarak. Eltűntek a borostyán közt fészkelő rigók, a diófa tetején költő galambok, a cinkék sem szállnak már olyan bátran az örökzöldek ágaira. Egy év alatt megszámolni sem tudom, mennyi madártetemet, maradványt szedtem össze az udvarból.

És a gond abból is adódik, hogy míg a macskáknak nincs természetes ellenségük, sőt, ha megbetegednek, akkor is pénzt nem kímélve gyógyíttatjuk őket, addig ez a madarakra korántsem igaz. Az ember ezzel többszörösen sújtja a madárvilágot.

Engedjétek meg, hogy egy kicsit kárörvendő legyek, ugyanis felütötte a fejét egy komoly probléma a cicuskedvelők körében.

A városok nőnek, de nem csak alapterületre, hanem magasságban is. Ma már vannak olyan városok, mint például Szingapúr, ahol a lakosok négyötöde toronyházakban él. A velük élő házi kedvenceknek kevés esélyük van a szabad mozgásra, vadászatra annak ellenére, hogy vágynak rá, így amikor nyitott ablakhoz érnek meggondolatlanul képesek azon kilépni, és hiába a messze földön híres macskás négylábra érkezés, ha mindez sok-sok emeletnyi esés után következik be. Olyannyira elterjedt halálnemmé vált a házi macskák körében, hogy ma már vállalkozások alapultak arra, hogy ezeket az eseteket elkerüljék.

Másik nagy macskaellenség az autók áradata.

Magam részéről bízom abban, hogy a macskapopuláció terjedésének is hamarosan gátat szabnak a hasonló jelenségek.

Addig is védjük madarainkat!

És jöjjön a reklám.

Idén megkezdtük saját gyártású madáretetőink értékesítését.

Igyekszünk olyan etetőket gyártani, amelyek a gyakorlati tapasztalataink szerint jól szolgálják a célközönség érdekeit, azaz a vásárló gazda és a használó madár egyaránt elégedett lesz velük.

Megrendelhető:
Átvehető a telephelyünkön egyeztetett időpontban, vagy szállítási díj ellenében postázzuk.

Bevezető ára bruttó 5.790,-Ft.