Ahhoz, hogy érzékszerveink tökéletesen működjönek, nagyon sok feltételnek kell teljesülnie: ép agy, hibátlan idegrendszer, jól működő érzékszerv, s egy nagyon fontos feltétel: a tanulás! Mert a tökéletes működéshez az idegrendszernek tanulnia kell, s ezt folyamatos, tudatos fejlesztéssel lehet elősegíteni.
Hogyan segíthetjük ezeknek az érzékszerveknek a fejlődését?

A látás fejlesztése nagyon egyszerű:

• a baba ágya egyenletesen megvilágított, de a közvetlen napsugárzástól védett helyen legyen.
•  Használjunk színes ágyneműt, nagymintás falvédőt, takarót.
• Függesszünk a kiságy fölé cérnán, damilon színes figurákat /célszerű a papír, mert könnyű, mozgatja a légáram/.
• Már a pici babát is vigyük gyakran az ablakhoz, változtassunk helyet a szobában, hogy fejlesszük a térérzék kialakulását.
• Éjjel célszerű árnyékolt fénnyel megvilágítani a kicsi szobáját, így ha ébren is van, a másmilyen fényviszonyok között egészen másként érvényesülő berendezési tárgyak lekötik a figyelmét.
• Ne tegyük ki soha nagyon erős fénynek, s TV-t semmi szín alatt ne engedjünk nézni! Ha felmerül a látáscsökkenés gyanúja, szakorvosi vizsgálat dönti el a teendőket. Érdemes betartani az orvostól kapott utasításokat, még ha sokszor kegyetlenségnek is tűnik /pl. az egyik szem takarása/, mert jelentős javulás érhető el!

A látáscsökkent gyermekek fejlesztése meglehetősen sajátos, hisz a sérülés mértékétől függően az is előfordulhat, ha csak átmenetileg is, hogy a hallása lesz a legfőbb érzékszerve, s a tapintás segíti őt ebben.

Látássérült vagy vak gyermek esetén roppant fontos, hogy mindenről szóban beszámoljunk neki: amit látunk, ami történik körülötte, vele. Szavainkat a keze vezetésével egészítjük ki. Amikor a teendőket végezzük vele, akkor is beszéljünk hozzá, adjunk lehetőséget, hogy megérintse a dolgokat, megtapintsa kezünket, arcunkat, ruhánkat.
Ha öltöztetjük, elmondjuk, hogy mit adunk rá, mondjuk egy kabátkát. Elmondjuk, hogy színes, megnevezzük a színeket, hogy 4 gomb, kapucni van rajta, s hímzett kismackó díszíti az elejét. Közben a kezéhez visszük a kabátkát, s a megnevezett dolgokat sorban megérintetjük vele. Ezt már egészen pici kortól lehet csinálni. Ne legyintsünk rá, hogy úgysem érti! Eleinte valóban nem, de lassan megszokja, megérti a folyamatot, s megtanul a kezével látni. Ha közeledünk hozzá, mindig hangosan beszélve tegyük, egy idő után pontosan tudni fogja, ki az, aki mellette áll. 6-8 hónapos látássérült gyermekeknél megfigyelhető, hogy gyakran kitágul az orrcimpájuk, miközben valamely új helyzettel, tárggyal vagy személlyel ismerkednek: ösztönösen használják a szaglást is!

Rendkívüli módon kifejlődik a látássérült gyermekek tapintása, ezt segíthetjük is: különböző tapintású anyagokat használunk, s mindig megnevezzük, mi az, amit megérintett. Olyan játékokat, mesekönyveket vásárolunk, melyek felülete nem sima, inkább minél mintázottabb legyen, s amíg vezetjük rajta a kezét, vagy már önállóan teszi ezt, mindig mondjuk meg, mit "lát" az ujjával. A térérzék fejlesztésénél hangot adó játékokat, tárgyakat használunk. Ezeket előbb megismertetjük velük, majd később különböző távolságokban és helyzetekben megszólaltatjuk, játékosan kerestetve meg a gyermekkel a tárgyakat.

Sokáig lehet sorolni, milyen apró ötletekkel segíthetjük pótolni gyermekünknek sérült vagy hiányzó érzékszervét! A szülők leleményessége végtelen! S érdemes magunknak is kipróbálni ezeket, bekötött szemmel! Nagyon érdekes tapasztalat lesz. Egészséges gyermekeknél is jól használható módszer a különböző érzékszervek fejlesztéséhez.

• Amikor a gyermek már helyzetváltoztatásra képes, egyenként mutassuk be neki az őt körülvevő dolgokat.
• Alakítsunk ki állandó rendet a közvetlen környezetében, legyen meg mindennek a helye, sokkal kevesebb baleset fogja érni a kisgyermeket. Hihetetlen gyorsan megjegyzi a tárgyak elhelyezkedését, nem fog mindennek nekimenni.
• Az étkezésnél ugyanezek a szempontok irányítsanak minket: a tányérnak, pohárnak, evőeszköznek legyen pontos helye, hogy mindent megtalálhasson edényborogatás nélkül, és engedjük őt megtanulni önállóan enni!
• Itt szeretném kihangsúlyozni azt, amit nem lehet elégszer elmondani: mindig arra törekedjünk, hogy a gyermek mindent megcsinálhasson egyedül, amire csak képes, és még egy kicsit annál is többet!
• Ne sajnálgassuk! Merő kíméletből ne neveljünk magatehetetlen, kiszolgáltatott bábut gyermekünkből!

Biztosan lassabban tanul meg enni a látáscsökkent gyermek, többször borítja ki a poharat, és gyakran fogja visszájáról felvenni az ingét - de meg fogja csinálni! Mint ahogy eleinte a fogkrém is le fog pottyanni a fogkeféről, és a törölköző is leesik - de majd az is a helyére fog egyszecsak kerülni. Bízzunk a saját gyermekünkben! Higgyünk abban, hogy sokmindenre képes, és segítsünk neki elérni, hogy amire képes, azt meg is tegye! Bátorítsuk, biztassuk, és ha valami sikerül, hát hozzuk a tudomására, milyen nagyon büszkék vagyunk rá!

Ami még nagyon fontos! Bármilyen fogyatékkal él is a gyermek, soha ne szűnjünk meg biztosítani őt arról, mennyire szeretjük! Feltétel nélkül, olyannak, amilyen. Tudnia kell, hogy ő épp olyan értékes, egyedi és megismételhetetlen csoda, mint bármelyik másik ember! Mert az!