A lótusz szülésnek nevezett mozgalom hívei szerint a köldökzsinór elvágása helytelen gyakorlat, mivel így erőszakot teszünk az újszülöttön. Az ezt követő anyák a babán hagyják a méhlepényt, amíg a köldökzsinór elszáradása folyamán az magától le nem esik. A placentát egy kis kosárba teszik az újszülött mellé, esetleg pólyába csavarják. A száradási folyamat felgyorsítása érdekében gyakran lepik be sóval, a keletkező kellemetlen szagokat pedig illóolajok használatával próbálják elkerülni.
Az Instagramot és egyéb közösségi oldalakat ellepik az erről szóló fotók és az anyák megható vallomásai arról, mennyi örömet lelnek a szülésnek ebben a módjában, az orvosok azonban kevésbé lelkesek. Az angol Királyi Szülészeti- és Nőgyógyászati Kollégium 2008-ban még úgy foglalt állást, hogy a lótusz szülés belefér az nők saját testük feletti rendelkezési szabadságába, ám megemlítették, hogy az el nem távolított placenta gyulladást okozhat a baba szervezetében.
2012-ben azonban egy népszerű orvos és blogger, Dr. Amy Tuteur már a valaha volt legkiszámíthatatlanabb szülési gyakorlatnak nevezte a lótusz szülést, hozzátéve, hogy „ennek a bizarr módszernek semmiféle egészségügyi előnye nincs, viszont rengeteg a kockázata, főleg az által, hogy nagyon megnöveli a gyulladás esélyét.”
Szakmai támogatók nélkül azonban nem virágozhatna a mozgalom. A négygyerekes ausztrál orvosnő, Dr. Sarah Buckley könyvet is írt a saját lótusz szüléséről Gyengéd szülés, gyengéd anyaság. Orvosi útmutató a természetes szüléshez, és a gyengéd gondozási módszerekhez címmel. Szerinte a méhlepény, ha így hagyják, három-hat nap alatt válik el az újszülöttől. Egy Mary Ceallaigh nevű dúla pedig a módszer két fajtájáról ír a honlapján: az egyik szerint a köldökzsinór a szülést követő négy-hat órán belül elvágható, a másik pedig az, amely ezt egyáltalán nem engedi, és szerinte szintén hosszú múltra tekint vissza.
A módszer ellenzői szerint a természet megfigyelése által könnyen megcáfolható a méhlepény megtartásának létjogosultsága. Az állatok ugyanis szülés után igyekeznek tőle mielőbb megszabadulni: a köldökzsinórt elrágják, a méhlepényt megeszik, néha még isznak is a magzatvízből. Ennek legfőbb oka, hogy a szülés nyomai oda ne vonzzák a ragadozókat, de kutatók szerint ezek a szövetek olyan jótékony anyagokat is tartalmaznak, amelyek segítik a regenerálódást, felkeltik az utódgondozási ösztönt, és megakadályozzák a szülés utáni depresszió kialakulását.
Ez már a modern anyák figyelmét is felkeltette, ezért – bár a friss elfogyasztásához keveseknek van gusztusuk – egész iparág épült a placenta porrá őrölt formában kapszulaként való terjesztésére. (Kapcsolódó cikkünk: Megenni a méhlepényt - Új trend?)
Kínában régóta használnak juhok méhlepényéből készült kozmetikumokat, mivel gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Óvatosnak kell azonban lenni vele, mert kísérletek igazolták, hogy kislányoknál korai nemi érést okoznak ezek a készítmények.
Kevésbé bizarr, és a világ több pontján máig élő hagyomány a placentának egy fa alá ültetése. Ausztráliában, Új-Zélandon vagy Malajziában, a kórházban fel is ajánlják az anyáknak, hogy a lepényt hazavihetik magukkal.
Bár Magyarországon a lótusz szülés nem jellemző, volt már rá példa, mások pedig lefagyasztva terveznek homeopátiás gyógyszert készíteni a placentából.
Mit gondolsz a szokatlan módszerekről - kipróbálnád valamelyiket?
Fotó: Angie Draiville/FREEIMAGES
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)