Apás szülés
Az apás szülés bár egyre elterjedtebb, még mindig megosztó téma. Sokan számítanak párjuk segítségére, támogatására a vajúdás során, míg mások ódzkodnak még a gondolattól is, hogy ilyen helyzetben lássa őket életük szerelme. Régen ez a kérdés fel sem merült, hisz a leendő apukák csak a szülőszoba előtti folyosón toporogva várták a csodát.
Ma azonban már természetesnek számít az apás szülés, így a legtöbb kismamában ugyanazok a kérdések kavarognak a várandósság hosszú hónapjai alatt.
Vajon mit fog szólni a leendő apa, ha minden részletet végig kell néznie? Hogy fogja bírni? Hogy befolyásolhatja a szülés látványa később a házaséletüket? A leggyakoribb szülés előtti félelmek közé tartozik, hogy a férfi végérvényesen más szemmel nézd majd a nőre, miután egész közelről látta a baba világra jövetelét.
Fontos, hogy a kismama azt is átgondolja: szeretné-e egyáltalán, hogy párja ilyen helyzetben lássa őt? Ami 30-40 éve még eszement ötletnek tűnt volna - hogy az apa is bent legyen a szülőszobán -, az ma már szinte elvárás.
De vajon mit gondolnak erről maguk az apukák? Hogyan élik meg az apás szülést? Erre voltunk kíváncsiak, ezért olyan apukákat kérdeztünk, akik már átélték ezt a nem mindennapi élményt. Ami több férfi beszámolójából is visszaköszönt, az a szenvedés a tehetetlenség érzésétől, valamint az olyan látvány, amit sosem fognak elfelejteni. "A retinámba égett" - mondták többen is.
Kétségtelen, hogy nehéz választás előtt állnak manapság a várandós nők. Bent legyen az apa a szülőszobán, vagy ne?
Sokat segíthet a döntésben, ha elolvasod az alábbi idézeteket - bár úgy véljük, utána már egyáltalán nem lesz kérdés, száműzöd-e őt a folyosóra, vagy végül az apás szülés mellett teszed le a voksod és beengeded a szülőszobába. :)
1. Jenő (29) véleménye az apás szülésről
Családinet: Hol ért a hír, hogy megindult a szülés? Mi volt az első reakciód?
Kedden szokásos céges fociról értem haza, és amint megláttam Erát, már láttam, hogy valami van. Előtte, este 6-kor még megcsörgettem, de azt mondta, menjek nyugodtan focizni. Mikor fél 8-kor hazaértem, akkor már azért nem volt ennyire kiegyensúlyozott.
Első reakció: futás tusolni, aztán kórház. Pánik nem, de egy két kockázatosabb előzés az volt - 8-ra a kórházban voltunk, gyorsan jött a baba, de még így is hajnali 1:17-kor született csak meg.
Családinet: Végig merted nézni, amikor kibújt a baba? Mit éreztél közben?
Végig mertem volna nézni, de az utolsó 15-20 perc kicsit rohangálós volt, mármint a szülőszoba meg a folyosó között szédelegtem, mert nagyon rosszul lettem a végére és ki is zavart a szülésznő, nehogy ott essek össze, és a rosszulléttől nem sokat láttam :)
Mit éreztem? Mindenfélét, fáradtságot, fájdalmat, aztán a végén azt, hogy mindjárt összesek. Meleg volt picit a szobában, és az utolsó óra nagyon szenvedős volt Erának, amit nehéz volt végig nézni. Mivel elég nagy empátiával rendelkezem, emiatt nagyon átéreztem, amin keresztül megy - én is akkor vettem levegőt, amikor rászólt Erára a doki, hogy vegyen már levegőt.
Nagyon összpontosítottam, de végtelenségnek tűnt az utolsó óra, végig szorítottuk egymás kezét. Aztán amint kibújt a baba, már minden rendben volt, odatették egy asztalra mellém, hogy csodálhassam, amíg Erát ellátták.
Nagyon boldog voltam és persze büszke (Erára meg a babára).
Családinet: Mi volt a legnehezebb számodra a szülés alatt?
Legnehezebb egy fárasztó nap és foci után egy helyben állni 5 órán keresztül az ágy mellett, makkos cipőben (mert persze kiöltöztem)... na jó, nem :) Az volt a legnehezebb, hogy végig kellett néznem, ahogy szenved szegényem úgy, hogy nem tudtam átvenni a fájdalmából...
Családinet: Eszedbe jutnak azóta a szülés képei?
A szülés képei nem, maga a szülés viszont sokszor eszembe jut. Amikor dühös leszek, vagy összeveszünk valamin, akkor mindig előhívom, mert rögtön rájövök, mennyi mindent köszönhetek neki, és ettől elmúlik a dühöm.
Családinet: Szerinted jó ötlet az apás szülés, vagy soha többet?
Persze. Szükségük van a kismamáknak a támogatásra, nekem meg az élményre volt, ami miatt mindig hálás leszek neki, ha már nem tudtam több terhet levenni a válláról.
2. Attila (50) beszámolója az apás szülésről:
“1994-ben, lassan pont 22 éve történt. Amikor éjjel 2-kor beértünk, épp akkor mostak fel egy apukát, aki úgy gondolta, hogy ájultában mintegy félmillió Ft értékű orvosi asszeszoárt magával visz estében.
Rohanás, fél szavakkal kommunikálás, de NEM a kismamáért. :)
Fogadkozás, velem ilyen?
SOHA...
Első gyerek, hosszas vajúdás, sajnálattal vegyes csodálás, várakozás, mikor fordul komolyra a dolog. 10-12 perces fájások, a doki nem is mozdul rá, majd akkor szóljunk, ha már igazán szülni akar az anyuka...
Reggel van, este 8 óta nem ettem egy falatot sem, a nejem hasa tele van gyerekkel, na de én éhen halok... Akarunk medencében, langyos vízben?
Aztán rájövök, nem engem kérdeztek, a nejem nem akar.
Aztán kipróbálja, hátha. De nem. Lassulnak a fájások, nem lesz így jó.
Kijön, megtörölközünk, jobb, gigafájás, itt már lesz valami...
Délelőtt 11 óra múlt, észre sem vettem, hogy lassan 10 órája itt vagyunk. Már nem is vagyok éhes...
Ja, nem a francokat, csak nem vettem észre ebben a nagy kavarodásban...
Fél 2 körül megjelent a doki, most ér rá, most fogunk szülni...
Injekció, és 10 perc múlva tényleg. Szerencsétlen feleségem szenved, én is szenvedek, mert nem tudok segíteni rajta.
Aztán igazán komolyra fordul a dolog, látom a doki arcán, amint összenéz a szülésznővel, hogy valami nem kerek. Első fiam szívverése lassul, valami gond van, AZONNAL kell segíteni neki.
A doki beszáll a feleségem hasába, 2 perc múlva megszületett a FIAM!
Nagyon lila, nagyon üvölt, de A MIÉNK!
A felségem olyan rutinosan csinálta, mintha mindig szült volna... :)
Délután fél 3 körül lenyugodva haza lettem küldve, itt már nem tudok mit tenni, a nejemnek pihennie kell, a fiam alszik. Teljesen lenyugodva indultam lefelé az autóhoz.
A következő pillanat, hogy félig stabil oldalfekvésben fekszem egy széken és azt figyelem, hogy lát-e valaki.
Kissé leesett a vércukrom, nem ettem lassan 20 órája, ráadásul az éjjeli alvás is kimaradt.
Szerencsére le tudtam vonszolni magam az autóhoz és felhívtam anyámékat:
APA VAGYOK! :)"
Családinet: Volt olyan pont, amikor bepánikoltál?
A pánik akkor jött be, amikor elkaptam a szülést vezető doki tekintetét, ahogy ránézett a szülésznőre. Abban a pillanatban futott ki a vér a felsőtestemből... A fiam pulzusa az addig szokásos és szabályos 150-160-ról hirtelen 60 alá esett, egyértelműen fuldoklott, oxigénhiánya volt. Ilyenkor ugye agyi károsodás léphet fel, emiatt volt a doki arcán is az, ami.
Szerencsére nagyon profin átnyomta a fejét a nejem medencéjén, sötétlilán jött ki szegény srác, de villámgyorsan átlevegőztették a tüdejét, nem volt 2 perc sem az oxigénhiány.
Utána már minden rendben volt, ezt abból logikáztam ki, hogy engedték nekem elvágni a köldökzsinórt.
Családinet: Végig merted nézni, amikor kibújt a baba?
Nemcsak néztem, de végig is videóztam a megszületését, kibújással, mindennel együtt. A pasik 9 hónappal le vannak maradva a nőkhöz képest a gyerek elfogadásával, nekünk a testünkön kívül fejlődik a gyerek, így kicsit később értjük meg, hogy gyerekünk lett.
Ennek megfelelően kívülállóként éltem meg az egész szülést.
Családinet: Van bármilyen negatívum, amit átéltél közben?
Negatívum egy volt csak, a szülőszoba, ahol 4 anyuka volt bent 4 papával, egymástól lefüggönyözve. Egyikük (nem láttam sem akkor, sem később) úgy gondolta, hogy a vajúdás az abból áll, hogy visít, mint a malac, végig. A másik két kismama (meg a nejem is) tényleg igyekezett tartani magát...
Szóval ez inkább a szülési/vajúdási körülmények miatt volt zavaró.
Családinet: Eszedbe jutnak azóta a szülés képei?
Az a kép, ahogy sötétlilán, lépcsősre torzult fejjel kibújt az elsőszülött fiam, az a halálom pillanatában lepergő moziban is ott lesz, ez biztos, mert örökre beleégett a retinámba.
Családinet: Mi volt az első dolgod, miután hazamentél a kórházból?
Első dolgom az volt, hogy ne ájuljak el (de nem jött össze, sajnos a nem evés/nem ivás miatt ez borítékolható volt), de milyen érdekes, hogy addig, míg éles volt a helyzet, ilyen fel sem merült bennem... Aztán hazajöttem. Az első dolgom az volt (miután körbetelefonáltam mindenkit, akit kellett), hogy eldőltem, mint a zsák és eszméletlen-szinten aludtam. Aztán pár óra múlva már mentem is vissza, üres volt a lakás a kis család nélkül.
Családinet: Szerinted jó ötlet az apás szülés, vagy soha többet?
A másodiknál is bent voltam végig, és ha terveztük volna egy óvoda felállítását, valamennyinek az érkezésénél ott lettem volna.
Ez nem elsősorban az apának fontos szerintem, nem neki kell akarnia, ez a nőnek lehet segítség.
Biztosan vannak nők, akik a neveltetésüknél fogva elutasítják a férfi jelenlétét, azt is el kell fogadni. Nálam is a nejem kérte, hogy legyek ott, NEKI jelentett biztonságot, nyugalmat a jelenlétem.
Azt hiszem, a minimum, hogy ilyen esetben egy férfi teljesíti a kérést.
Még akkor is, ha amúgy nem menne.
Mondjuk én szívesen mentem...
3. Tibor (31) véleménye az apás szülésről:
Családinet: Volt olyan pont, amikor bepánikoltál?
Pánikolás nem volt, viszont én is kipróbáltam, milyen a szülőszobán feküdni, mivel kezdtem szédülni, igy engem is lefektettek kicsit. De aztán végig bent maradtam, nem tántorított el ez a kis egeszségügyi mállőr :)
Családinet: Végig merted nézni, amikor kibújt a baba?
A kibújást nem néztem végig (tapasztalt apukák tanácsolták, hogy az asszony fejénél legyek, különben megundorodok egy életre a...)
Családinet: Mi volt a legnehezebb számodra a szülés alatt?
Nekem az volt a legnehezebb, hogy tehetetlen voltam, csak láttam, hogy életem párja kínlódik, aztán csak a kezét fogtam, meg mondtam pár biztató szót.
Családinet: Eszedbe jutnak-e azóta a szülés képei?
A szülés képei bevillannak mindig, de inkább örömmel gondolok rá. A kisfickó ahogy először rámarkolt az ujjamra, az valami leírhatatlan élmény.
Családinet: Szerinted jó ötlet az apás szülés, vagy soha többet?
Szerintem jó dolog, gondolom jól esik az anyukának is, ha jelen van a kedves apuka. Még ha igazán segíteni nem tud, de maga a jelenléte adhat némi erőt. Ha már a gyerekcsináláskor is ott volt, akkor szüléskor se húzódozzon :D.
4. Attila (31) véleménye az apás szülésről:
Családinet: Hol ért a hír, hogy megindult a szülés?
Munkában, épp indultunk ki terepre, amikor megcsörrent a telefonom. Mondtam is a kollégámnak, hogy ez AZ a hívás lesz. Miután félreálltam, akkor hívtam vissza Nikit és bizonyosodtam meg róla, hogy tényleg jóra gondolok-e. :)
Családinet: Mi volt az első reakciód?
Végtelen öröm és izgatottság fogott el. Mikor már Nikivel beszéltem, csak annyit tudtam mondtani: Húb***g, húb***g... és ezt még jó sokszor.
Családinet: Volt olyan pont, amikor bepánikoltál?
Igen, amikor úgy nézett ki a helyzet, hogy nem tudok bent lenni a szülőszobán, mert nem csomagoltuk be a védőruhára való pénzt. Bankautomata után rohangáltam, mikor nagy nehezen találtam egyet, akkor meg kiderült, hogy nincs a számlámon pénz. De szerencsére egy jó barát kisegített. :)
Családinet: Végig merted nézni, amikor kibújt a baba?
Ha ezt szülés előtt kérdezték volna, az lett volna a válaszom, hogy nem merném megnézni azt a pillanatot, de a fejvégnél mindenképp ott szeretnék lenni. Viszont szülés közben miután Niki lába a nyakában volt, tökéletesen ráláttam az adott pontra, és nem bírtam elfordítani a tekintetemet. De egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult.
Családinet: Mi volt a legnehezebb számodra a szülés alatt?
A tehetetlenség érzése, hogy nem tudok életem szerelmének segíteni sehogyan, és végig kell néznem a fájdalmát.
Családinet: Eszedbe jutnak azóta a szülés képei?
A hívás pillanata; amikor hazaértem és elindultunk a kórház felé; a kórházhoz vezető első lépések; a vajúdószobában a kézfogó, amikor jöttek a fájások; a burokrepesztés; Vince megszületése; mikor Niki hasára tették; és az első pillanat, amikor rám nézett azokkal a hatalmas kék szemekkel az a bebugyolált csöppség - ezek szerintem örökre a retinámba égtek.
Családinet: Mi volt az első dolgod, miután hazamentél a kórházból?
Megnéztem a képeket, amiket Niki küldött. :)
Családinet: Szerinted jó ötlet az apás szülés, vagy soha többet?
Rábeszélni senkit sem fogok, maximum a kedvét hozom meg vagy épp eltántorítom, amikor meghallgatja, miként éltem meg a születés csodáját. Számomra elképzelhetetlen, hogy ne legyek bent a második baba születésénél is.
5. Krisztián (42) véleménye az apás szülésről:
A kis Szofi történeteit már ismerhetitek: az egyik részben a születését is bemutatta nekünk az apukája.
"Be kell lássuk, hogy a szülés nem teljesen úgy zajlik, ahogy a filmekben. Ha nem akarsz csalódni, felejtsd el, hogy az anyuka csendben vajúdik, boldog mosollyal az arcán, ihletett állapotban, miközben lágy, szerelmes pillantásokat vet a büszke apára, amikor megszületik a csodaszép, tiszta gyerek, aki azonnal bemutatkozik (sorrendben anyunak, apunak, orvosnak), majd elmegy lezuhanyozni, és az első matekleckéjét is megírja, miközben apu, és anyu boldog révületben időutazik, himbálózva a születés gyertyájának a fényében. Később pedig kézen fogva belesétálnak a naplementébe. Nem. A születés nem így zajlik.
Sőt. Garantálom, hogy egészen új oldaláról fogod megismerni a feleségedet."
Olvasd tovább az apuka beszámolóját az apás szülésről: Így jártam Szófiával!
6. Géza (41) véleménye az apás szülésről:
Családinet: Hol ért a hír, hogy megindult a szülés? Mi volt az első reakciód?
A lányom rendes gyerek, ezért megvárta a szombat reggelt az indulással, így a hír otthon ért, miszerint valami van. Miután nem rólam szól a szülés, így nem emlékszem a reakciómra. Talán elkezdődött az együttérző izgulás.
Családinet: Volt olyan pont, amikor bepánikoltál?
Pánik nem volt sose, mert nem én szülök. :) Úgy gondolom, hogy ilyen esetben anyát kell támogatni, nem plusz problémát okozni azzal, hogy még engem is pátyolgatnia kelljen.
Családinet: Végig merted nézni, amikor kibújt a baba?
A baba kibújást kihagytam. Arra jutottam, hogy az én feladatom anyával lenni, és támogatni ahogy bírom. Ez a fejénél zajlik, a többit meg csinálja az orvos, ő ért hozzá. Emiatt nem is nagyon beszéltem, inkább fogtam a kezét, ilyenek. Az orvos mondta, mi a teendő, nekem ebben nem nagyon volt szerepem.
Családinet: Mi volt a legnehezebb számodra a szülés alatt? Van bármilyen negatívum, amit átéltél közben?
Volt olyan pont, amikor azt mondták, ebből még nem lesz baba és menjek haza nyugodtan. No, ez nem volt jó. Nem akartam otthagyni Anyát. Aztán itt is okosabb volt a gyerek, mert kirúgta a ház oldalát, és elfolyt a magzatvíz, így maradtam...
Legnehezebb, érzés, negatívum... a tehetetlenség. Talán ez volt, amit meg lehet fogalmazni. Látva a folyamatot, itt apának sok babér nem terem. :) Anya meg az orvos csinál mindent, én meg csak ott sertepertélek és teszem, amit tudok, de a szülés ennél nagyobb dolog. Anyában dolgoznak a hormonok, a dokiban a szaktudás, én meg próbálok nem láb alatt lenni. :)
Családinet: Eszedbe jutnak azóta a szülés képei?
Sok kép nincs bennem, inkább egy jó érzés visszagondolni, hogy ott lehettem ilyen fontos pillanatban, és látni, hogy mit vállal egy anya, azon túl, hogy a testében nevel/növel egy kis emberkét.
Mondjuk fényképek vannak, és azt szívesen nézegetem. Szegény kis manót is eléggé megviselte a születés.
Családinet: Mi volt az első dolgod, miután hazamentél a kórházból?
Arra nem emlékszem, mi volt az első dolog, amikor hazaértem. Biztos meséltem, aggódtam, meg letöltöttem a képeket! :) Azt tudom, hogy fura volt.
Családinet: Szerinted jó ötlet az apás szülés, vagy soha többet?
Összességében szerintem jó az apás szülés lehetősége, mennék máskor is, ha úgy lenne. Ajánlom mindenkinek, aki vacillál, de legyen ez saját döntés. Biztos van, akinek nem való, így erőltetni nem szabad.
Azóta minden Anya hős, meg szent számomra.
Kép: Depositphotos
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)