Nyomot hagynak felnőtt életünkön a magzati kor és a születés élményei
A pszichológia legfrissebb eredményei szerint emléknyomokat őrzünk életünk legkorábbi időszakában, a magzati korban és a születés idején történtekről. Sőt, ezek a korai élmények hatást gyakorolnak ránk felnőttkorban is. A korai emlékeink nem tudatosak, tehát nem tudjuk szavakkal elbeszélni őket – testünkben és az érzelmi állapotainkban raktározzuk el első élményeinket. Például az a baba, amelyiknek első óráiban melegségben volt része, az édesanyjához bújhatott és megsimogatták, egy olyan, komplex élményt őriz meg születése idejéről, amely tartalmazza édesanyja testének melegét, érintésének puhaságát, bőrének illatát, a baba saját belső biztonságélményét és örömét, illetve az élénk mozdulatokat, amelyekkel kifejezte ezeket az érzéseket. Így az érkezés egész életére szóló pozitív tapasztalatot, a meleg fogadtatást jelenti számára.
Ám az a baba, amelyiknek nehéz és komplikációkkal terhes volt a születése, a trauma élményét raktározza el, amely magában foglalhatja a halál közelségének rettenetét, az embertársaitól való elválasztottság élményét is. S mindezt továbbviszi későbbi emberei kapcsolataiba és abba, ahogyan az élet nehézségeire reagál…
Franz Renggli pszichoterapeuta Aranykapu az életbe című kötetében részletesen bemutatja a pre- és perinatális pszichológia kutatási eredményeit, végigkalauzol az első hónapok homályba vesző történésein, és természetesen szót ejt a korai traumák gyógyításának lehetőségeiről az olvasó elé tárva saját terápiás tapasztalatait.
Részlet a könyvből:
Már nagyjából száz esztendeje kutatja a pszichológia prenatális, vagyis születés előtti korral foglalkozó ága azt, hogyan befolyásolják ezek az első életévek a felnőtt emberek érzelemvilágát: hogy jóllétre, elégedettségre és ellenálló képességre lesz hajlamos az ember, vagy inkább szorong, sebezhető, és nyomott hangulatok jellemzik. E „beszéd előtti korban” – vagyis a méhen belül, a születés közben és csecsemőkorban – mélyrehatóan formálódik a személyiség, ekkor alakulnak ki a viselkedésmódjaink, illetve az, hogyan éljük meg az élményeinket, és végül az is ekkor ölt formát, hogy későbbi életszakaszainkban miként megyünk bele a kapcsolatokba és milyen kötődéseket alakítunk ki másokkal. Az ember olyan élőlény, aki a fogantatása pillanatától mindent teljesen megél.
E legkorábbi bevésődés jelensége azt jelenti az ellenkező oldalról szemlélve, hogy amennyiben egy felnőtt ember életében heves érzelmek lépnek fel egy konfliktushelyzetben, akkor az adott körülmény vagy esemény – mondjuk egy párkapcsolati probléma vagy egy nehéz munkahelyi helyzet – csupáncsak a kiváltó szerepét játssza. Valójában azért reagálunk olyan hevesen, mert valami történt a méhen belüli korban, a születés alatt vagy csecsemőkorban.
Franz Renggli saját élményei a születése idejére való terápiás utazásról (részlet a könyvből):
Könnyű transzba kerülve egyszerűen átadtam magam a testi érzéseimnek, s közben egyre erősebb fájdalmat éreztem a hasam bal alsó részében, amihez mindent elsöprő halálfélelmek is társultak.
E félelmetes testi érzésekhez egyre tisztább belső képek is felmerültek: két lánya után anyám nem akart több gyereket, és kétségbeesett, amikor harmadszor is – velem – teherbe esett, különösen azért, mert apámtól érzelmileg egyre jobban eltávolodott. Apám viszont ekkor szeretett bele először valaki másba. Tulajdonképpen akkorra már végzetesen megromlott a kapcsolatuk, amikor anyám velem terhes lett. Anyám – akinek rendkívül nehéz gyermek- és fiatalkora volt – sokat rettegett és pánikrohamoktól szenvedett ebben a kilátástalan helyzetben. Felmerült benne a magzatelhajtás lehetősége, de a katolikus neveltetése miatt ez nem volt megoldás számára. Mivel senkivel nem tudta ezt megbeszélni, végül nem látott maga előtt más kiutat, mint hogy a terhesség kellős közepén megválik az életétől. Apám azonban rátalált, mielőtt meghalt volna. A terhesség hátralévő része neki is, nekem is kínszenvedés volt, megfeszültünk és begörcsöltünk, és mindketten majdnem meghaltunk szülés közben.
Teljesen meglepő volt, amit ebben a könnyű transzállapotban átéltem az ülés során. Korábban soha nem is gyanítottam ilyesmit. A második reakcióm a megkönnyebbülés volt, mert az élmény után hirtelen új fényben tűntek fel előttem a szeretetkapcsolatokban kialakuló félelmeim és nehézségeim. Úgy éreztem, rájöttem egy belső képletre, amely az életemet vezérli: „Ha kinyitom a szívemet, akkor megölnek.
[…]
Utam során valami újba tudtam átfordítani az eredeti traumámat, így a nehéz korai sorsom nagyon gazdagítónak bizonyult. Végül sikerült kibontakoztatnom a bennem rejlő emberi lehetőségek teljes tárházát, s szívem is egyre jobban megnyílt az emberek iránti szeretet irányába. A magzati korban és a születés során elszenvedett első sérülésemből erőt és életörömet, derűlátást és reményt sikerült merítenem. Eleinte haragudtam a szüleimre és perlekedtem a sorsommal, de ez mély hálává és alázattá alakult át: a szüleim nélkül nem jutottam volna el oda, ahol ma vagyok. Viszonylag idős koromban sikerül először végre nagy ajándékként elfogadnom mindazt, amit tőlük kaptam.
A könyv borítószövege és tartalomjegyzéke
Cikk a könyvről a Gyökerek és Szárnyak blogon
Részletek a könyvből az Ursus Libris honlapján
Adatok:
Ursus Libris, 2016.
Ár: 2200 Ft
ISBN 978 963 9718 85 2
208 oldal, puhafedeles
A szerző a közeljövőben Magyarországra látogat Franz Renggli nemzetközi hírű születésterapeuta 2016. április 22-én nyitott előadást tart az ELTE PPK Pszichológiai Intézetében (VI. kerület, Izabella utca 46. 216-os terem). |
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)