Lipták Zita gyermekpszichológus szerint szerencsés, ha az anya már egészen kicsi kortól megkéri a totyogó kisgyermeket a rendrakás során, hogy ezt vagy azt hozza oda, tegye ide, vigye oda - azaz segítsen.
– A kisgyerekek szeretnek segíteni, szeretik fontosnak érezni magukat. Ha ez játékos formában, örömmel, közben beszélgetve, játszva történik, a kezdetektől azt tanulja, azt érzi, hogy segíteni jó. Ovis korban az, hogy szépen, önállóan összepakoljon maga után a gyerek, még túlzott elvárás lenne, mert a gyerekekben még alakulóban van a szabálykövetés, a különböző elvárásoknak való megfelelés, és a saját maguknak való örömszerzés dominál – a rendrakás pedig nem tartozik ide.
De ha a kezdetektől részt vesznek a pakolásban és a szülők nem egrecírozzák őket ezzel folyton, akkor természetessé válik számukra, és kisiskolás korra jó eséllyel már komoly szerepet vállalnak saját szobájuk kitakarításában – tudtuk meg a szakembertől.
Kisiskolás korban jön el ugyanis az, hogy a szerepek megfordulnak és a szülő csak besegít, de nem vállalja magára teljesen a feladatot. A kamaszok szobáját pedig egyenesen tilos rendezgetni, takarítani – ezt sokszor nagyon nehezen viselik a szülők, érthető okokból. Mégis, valahogyan ki kell bírni, mert a saját szoba fontos szimbóluma a kamasz személyiségének, a formálódó identitásnak – a saját szoba határát tiszteletben kell tartani, abba "erőszakkal behatolni" nem szerencsés – hívta fel rá a figyelmet Lipták Zita.
Véleménye szerint bármikor érdemes hagyni, hogy a gyerek csinálja meg a takarítást, rendrakást otthon, amikor erre ő vállalkozik. Kisgyermekkorban, ha a gyerkőc nekiáll rendet tenni, az sokszor nagyobb rumlit eredményez, mint ha anya vagy apa gyorsan megoldaná a dolgot. Ilyenkor azonban nem kell kivenni a gyerek kezéből a munkát. A szándékot kell értékelni, annak lehet örülni, hogy próbálkozik, hiszen itt még nem az eredmény a fontos.
– Ha ilyenkor kritizálásba kezdünk, és inkább megcsináljuk magunk a gyorsabb előrejutás érdekében, a gyerek csak azt fogja megélni, hogy semmi értelme ilyesmivel próbálkoznia, egyrészt mert úgyse tudja jól megcsinálni, másrészt mert a szülő úgyis megcsinálja helyette. Ez aztán elvezet oda, hogy a rendrakás örökös konfliktusforrás lesz szülő és gyerek között – mondta el a szakember.
Összességében az, hogy a gyerekek kiveszik a részüket a házimunkából, erősíti a felelősségtudatot, a segítségnyújtást, fokozza a családi életben való részvételt.
– Sőt, egy kutatás szerint azok a gyerekek, aki már 3-4 évesen is besegítettek a házimunkába, jobb szociális kapcsolatokkal rendelkeznek, jobban teljesítenek az iskolában, és elégedettebbek az életükkel, mint azok a gyerekek, akik nem végeznek semmilyen házimunkát, vagy csak jóval később kezdik el kivenni a részüket belőle. Azok a kisgyerekek, akik maguk rakják rendbe a szobájukat és pakolják össze a holmijukat, nagyobb korukban is könnyebben állnak majd neki a rendrakásnak, hiszen természetessé válik számukra, hogy ez az ő feladatuk is. De azért a kamaszkor még a legpedánsabb gyerekeknél is jelenthet egy átmeneti időszakot, amikor a szobájuk a feje tetejére áll – ami aztán idővel rendeződik – fogalmazott a gyermekpszichológus.
A kamaszkorban feje tetejére állított gyerekszobával jobb, ha a szülő nem tesz semmit, a legjobb, ha a rumlit elviseli és kibírja.
– Tudnia kell a szülőnek, hogy ez egy átmeneti időszak és nem jelenti azt, hogy innentől a gyerek örökké trehány lesz, és mindig is rumli lesz a szobájában. A kamasz szobájában uralkodó káosz tükrözi azt, ami a lelkében zajlik. Ha a szülő folyamatosan piszkálja őt ezzel, esetleg még rendszeresen rendet is rak a szobájában, az garantáltan csak konfliktust fog szülni. Ettől pedig még nem lesz "rendes" a kamasz, a szülő-gyerek kapcsolat viszont annál feszültebbé válik. A legtöbb szülő maga is elismeri, hogy kamaszkorában rettenetesen rendetlen volt, aztán ezt valahogy mégiscsak "kinőtte" – vélekedett a szakértő.
Ha a szülőt zavarja a kamaszszoba rumlija, zárja be az ajtót, ne mászkáljon be folyton a szobába, azaz ne szembesítse magát folyamatosan azzal, hogy micsoda kupleráj van ott. Ha vendégek jönnek, akkor meg lehet kérni, hogy kicsit pakoljon össze, mert ez a szülőnek fontos, de jó lenne, ha ezt a szülő tudná kérni és nem követelni.
– A lakás többi részén egyébként elvárható, hogy pakoljon el maga után a kamasz – tette hozzá Lipták Zita –, de a saját szobájára tekintsenek úgy, mint privát terület, aminek az ajtajára ki van függesztve: "belépés csak a kamasz engedélyével".
Fotó: congerdesign / Pixabay
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)