Olyan sokat olvashatunk különböző helyeken arról, hogy állítólag sok a megkérdőjelezhető tartalmú képzés, a tanulni kívánókat megvezetik. Mi lehet ebből az igazság Ön szerint?
Az ontológiai coaching (én magam is ontológiai coachként és képzőként) elfogadja Friedman azon elképzelését, mely szerint a gazdaság akkor működik jól, ha a piaci szereplők önkéntes együttműködésén kívül más nem szabályozza. A gazdasági ügyletek abban az esetben virágoznak, ha a piac ágenseinek önkéntes, oldalirányú (tehát feudalisztikus módon nem alá és fölé rendelt) együttműködésén, valamint az információk szabad áramlásán alapul. Egy egészségesen működő piac megakadályozza, hogy bárki egy másik személy szabadságát erőszakkal korlátozza abban, hogy azt gondolja és tegye a gazdaság logikai terében, amit ésszerűnek, önmaga számára vonzó alternatívának lát. Ahhoz hasonlóan, ahogy a fogyasztókat más eladók jelenléte védi az eladók önkényétől, az eladókat a fogyasztók zsarnokságától a többi szabad fogyasztó piaci aktivitása óvja.

Nem lehetne, nem kellene jobban szabályozni a képzési piacot?
A piac működését szabályozó bármiféle változás akkor tekinthető racionálisnak, ha a szereplők nagyobb biztonságát eredményezi: azaz kiterjedtebb versenyt a vásárlók kegyeiért, akik a pénzükkel szavaznak.

Nagyobb szerveződések nem jelentenének könnyebben áttekinthetőbb működést?
A monopóliumok gátjaivá válnak a szabad választásnak, mivel leszűkítik mind az eladók, mind pedig a fogyasztók választási terét. A monopóliumok létét a kormányzat (gyakran a versenyben érdekeltek által motivált), illetve a versenyt korlátozni szándékozó piaci szereplők monpolellenes magállapodása alapozza meg. A megoldás az, hogy az állam ne támogassa a monopóliumokat, illetve ezt ellenző törvények segítségével akadályozza meg létrejöttüket. Szűkebb értelemben persze szükségesnek tartom szakmai szövetségek, egyesületek, alapítványok működését, akik ernyőszervezetként (és nem valamiféle kvázifeudalisztikus szisztémaként) érdekképviseletet, továbbképzést, minősítési rendszert, stb. biztosítanak a képzők, oktatók részére. Nem gondolom azonban, hogy egyeseknek több joguk volna megmondani, mi a jó (ezért léteznek egyébként Magyarországon is többféle akkreditációs csoportok és eljárások), az értékes képzési program anélkül, hogy tények mentén informálódnának a piacról. Az Információs Társadalomban csak a folytonos változás állandó. Aki ma vagy, az holnap már nem lehetsz, egyik identitás-variánst követi a másik. Olyan tudásra van szükség, amely eszközként szolgál (a jelen hallgatólagos tudásában már benne rejlő) jövőbeli tudás létrehozására. Olyan kompetenciák birtokába kell jutni (pl. gyenge kapcsolatok ereje folytán: l. hálózatok: pl. érdekképviseleti rendszerek) , amely képessé tesz annak előrejelzésére, hogy milyen új tudásra lesz szükség. Fő feladat képzőként és minősítőként egyaránt a tervszerű innovációra használható tudás áramoltatására való képesség kifejlesztése.

Ezek szerint a jelenlegi minősítési és felügyeleti rendszert megfelelőnek tartja?
Minden módszert, így az akkreditációs rendszert is kritika alá lehet vonni, de csak a tények és a konkrétumok alkalmasak az értelmes és előrevivő diskurzusra. Ez utóbbit egyébként nagymértékben kívánatosnak tartjuk. A jelenlegi képzés-engedélyezési szisztéma több szinten  szabályoz: már a munkaügyi központokba való bejelentés esetén (ez az első lépés, hogy a képző oktatásba foghasson) is számos törvény és rendelet előírásának kell megfelelni, pl. minden oktatási program - a nem akkreditált képzések is! - rendelkeznek képzési tervvel, amit szigorú adminisztrációs kötelezettség terhel. Az akkreditációs rendszerekben az oktatók kompetenciáit is megvizsgálják, egyes esetekben kifejezetten csak az a tanár taníthat, akit megneveztek az akkreditációs eljárás során, így a program minőségbiztosítását jelenti az akkreditáció. Én még nem találkoztam olyan képzővel, aki viccesen könnyűnek találta volna az akkreditációs folyamatot, különös tekintettel az ezt követő adminisztrációs munkát és az ellenőrzéseken való megfelelést. Aki mégis az ellenkezőjét állítaná, kérem, jelentkezzen az őt akkreditáló testületnél soron kívüli ellenőrzésre. Marketing szempontból teljességgel elhibázottnak tartom az afféle kijelentéseket, hogy sok megkérdőjelezhető tartalmú képzés volna és kevés tanulni szándékozó hallgató…, stb. A képzési piacon való versenynek megvannak a maga szabályai, ezt meg kell tanulni képzőként és tökéletesíteni. Ne a lyukat szidd a cipődön…
 

• Bemutatkozás
• Aktuális cikk
• Kérdezz-felelek

Dr. Kollárné Déri Kriszti

Life Coach, párkapcsolati, válási mediátor

Életvezetési, párkapcsolati és válási problémák

Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/331-18-78
E-mail: kriszti.deri@gmail.com
Honlap: http://www.szervezetepites.hu/