Nagyon sok édesanya teszi fel a kérdést, amikor kiderül, hogy babáját valamilyen ok miatt, önhibáján kívül nem tudja szoptatni. Rengetegen éreznek komoly lelkiismeret-furdalást, mert úgy gondolják, hogy saját maguk tehetnek róla. Ezt a tényt tovább fokozza az a sok reklám, termékinformáció, védőnői tanács, mely arról szól, hogy kisbabánk egészségét leginkább az anyatejes táplálással óvhatjuk meg, az anyatej összetevői erősítik leginkább az immunrendszert, stb. Persze nyilván ezt senki sem vitatja. Mégis minél többet hallja az anya, annál mélyebbre csúsznak ezek a tények a szívébe.
Ha nem tudok szoptatni, rossz anya vagyok? (Cikkíró pályázatra beküldött írás) |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
decsidorka
#2
2011. szeptember 09. 09:34:20 | péntek |
Igen-igen! végre egy ilyen cikk.
Beírtam a google-be, hogy "nem tudok szoptatni" és az első cikk, amit elolvastam, arról szólt, a tápszeres babák rákosak lesznek, elbutulnak, meghalnak.... Pont ez kellett, tényleg. A kislányom csütörtökön született császárral, pénteken délben találkoztam vele először, átaludta a napot. Szombat-vasárnap ránk sem nagyon néztek. Hétfőn hazaengedtek, de még előtte felvágták a baba nyelvét, mert le volt tapadva - emiatt időközben abszolút rá sem tudott cuppanni a cicire (de hiába mondta a szülésznő még a születésekor, a gyerekorvos csak hétfőn jött megnézni...), és tej meg egyáltalán nem volt. Aztán elindult, de fele volt, mint amire a picinek szüksége lett volna. Befelé forduló mellbimbóm van, úgyhogy esélytelen volt a közvetlen szopizás (más kérdés, hogy se az orvos, se a védőnő se senki meg se nézte, még csak meg se kérdezték, hogy van-e ilyesmi.... nekem meg eszembe se jutott....) Na mindegy, csak hát valaki próbáljon meg egyszerre etetni, fejni, tisztába tenni, azonnal kimosni a kakis body-t, mert máshogy nem jön ki, másodpercre sem felügyelet nélkül hagyni a babát és mindemellett kiegyensúlyozott, boldog anyuka maradni, miközben persze odafigyel magára is, és eszik-iszik rendesen, hogy legyen tej. Ugyan nem kísérleteztem főzéssel-bevásárlással az első időszakban, de a megrendelt étel megevésére is alig tudtam kigazdálkodni az időt - általában akkor sikerült, ha hazajött a párom... Nem kényelmi szempontból döntöttem a tápszer mellett, hanem azért, mert az etetések mellett nem maradt idő fejni, a cicire tevési kísérletek úgy végződtek, hogy a baba ordított, én zokogtam, hogy rossz anya vagyok, mert se megszülni, se etetni nem tudom.... Hát mindezek ellenére a gyerekem szeret <3 Mosolyog, kacarászik, szépen fejlődik, gyarapszik, és nem kövér, nem buta...
|
|
|
|
Hotigris007
#1
2011. április 19. 17:30:59 | kedd |
Vegre egy ilyen cikk! Sajnos en sem tudtam szoptatni (egyszeruen nem volt eleg tejem, plusz bealvos volt a gyerkoc, ugyhogy fejni probaltam, tobb kevesebb sikerrel), pedig mindent megtettem erte, de majdnem a korhazban kotottunk ki, ugy lefogyott a pici az elejen. Tiszta depi lettem, es ugy ereztem hogy mergezem a gyerekemet a tapszerrel - hala a sok szoptatassal kapcsolatos cikk miatt amivel tele vannak az ujsagok es Internet. Jo lenne ha tobb cikk lenne a tapszerezesrol, mert alig van ezzel kapcsolatos tema (eleinte azt sem tudtam mennyi a napi normal adag), mindenhol ugy tesznek, mintha tapszeres babak nem leteznenek. Marpedig vannak, nagyon is sokan! Egyebkent a gyerkoc szuperkiegyensulyozott, okos, boldog es nagyon egeszseges baba. En is probaltam a legjobbat kihozni a helyzetbol, rengeteget babusgattam, egesz nap vele foglalkozom, sokat jatszunk es nevetunk, es ez szerintem tobbet er mint barmennyi anyatej! Ezeket is jo lenne hangoztatni tobbet.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)