Ó, drága nagymami! |
|
Miután mostanra már lassan nagykorúvá cseperedik az az unokageneráció, akiknek nagymamája már 55 éves korától nyugdíjba mehetett, ahány ház, annyiféle nagymama. Nézzük csak, milyen típusokkal is találkozhatunk a leggyakrabban!
- Az elfoglalt
- Az űberaggódó
kezébe adod, mert kiszaladsz WC-re, mire visszaérsz, azt látod, hogy épp a melltartóját rendezgeti. Később ő telefonál a közszolgálati rádió 12 óra előtti adásába, hogy megkérdezze, nem-e számít a fejlődésben visszamaradottnak a gyermek, ha a 18 hónaposan nem mondja el azt, hogy „Nagymami, légy szíves, nyisd ki a WC-ajtót, mert pisilnem kell!”- A cybernagyi
- A hagyományőrző
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Hozzászólások (20 - 11)
|
|||||
|
Igaza van hegedusrita-nak, mi is leszünk nagymamák és bizony sok mindent próbál egy nagymama bepótolni, ami kimaradt az életéből a gyereknevelés miatt. Szerintem ez nagyon jó dolog. És a gyereket nem a nagyszülőknek szüljük, hanem magunknak...néha azért jól jön a fellélegzés...és ilyenkor a nagymama. Szóval hajrá nagymamák!!!! Le a kalappal előttetek is!!!! |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
És az a kérdés mi melyik kategóriába fogunk sorolódni... | ||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Kedves hegedusrita, dma! Köszönöm az értékes hozzászólásokat és örülök, hogy egy igazi nagymama, mint autentikus forrás is hozzászólt a cikkhez! A környzetemben én is látom, hogy sok családban túl nagy a nyomás a nagymamákon. Most még viszonylag kicsi a generációs különbség szülő és nagyi között, kíváncsi vagyok, hogy fognak tudni a mostani szülők nagymamakorukban megbírkózni ezzel az cca. +10 évvel. Lehet, hogy a nyugdíjkorhatár kitolódása megadja erre is a választ. Már ha lesz ilyen (mármint nyugdíj). Üdv, Bálintné Balázs Gabi |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Kedves Szerző, Színes, hangulatos cikket írtál. Érdekes innen, nagymama-stástuszból látni, hogy gondolkoznak a mai szülők. Elárulom: a problémák szinte ugyanazok, mint az én időmben! A hangsúlyok némiképp eltolódtak, de a lényeg maradt. Ezt úgy fogalmaznám meg: kellő intelligencia és kellő tisztelet hiányában lehetetlen az együttműködés, kizárt a jó kapcsolat. A nagyszülőnek tudomásul kell vennie, hogy nem ő dönt a gyereket illető kérdésekben, a szülőnek pedig azt, hogy ha segítséget kér, akkor el kell viselnie azt is, hogy esetleg másképp csinál valamit a nagymama. Még megboldogult nagymamám fogalmazta meg, mennyire divatfüggő, mit-mikor adnak a gyereknek. Volt időszak, amikor spenóttal etették, volt időszak, amikor már három hónapos korban elkezdték a főzeléket kanalazni, volt, hogy éjjel-nappal teáztatták - a gyerekek mégis felnőttek. Fontos, hogy a fiatal mama ne hagyja magát elkábítani a múlékony divatoktól, hallgasson az ösztöneire, s ha kell, nyugodtan kérjen tanácsot akár az anyósától is! A nagymama pedig örüljön annak, hogy élvezheti a babát, szeretgetheti, tanítgathatja, a nevelés felelőssége nem az övé. Nagyon nehéz az a helyzet, ha a nagymama erőszakosan beleavatkozik mindenbe, ellentmondást nem tűrő hangon intézkedik. (Bizony, ezt is megéltem, nem is tett jót se gyerekenek, se házasságnak!) Viszont ott a másik oldal: nehezemre esett tudomásul venni, hogy az első menyem éjjel-nappal édességgel tömi a gyerekeket, akik egy idő után már rá se néztek a rendes ételre, gyümölcsre. Megálltam, hogy akkor se tegyek szemrehányást, amikor négy évesen elkezdett az egyik gyerek foga szuvasodni, bár addigra már nyilvánvaló lett: intelligencia nélkül nemcsak a gyereknevelés, de a házasság is zátonyra futott. Még egy gondolat: kedves szülők, vegytek figyelembe, hogy egy mai nagymama 55-60 évesen még dolgozik. Ha akarna, se tudna főállású nagyivá válni, s még azt is megkockáztatom: szeretne egy kicsit pihenni, netán elutazni valahová, megvalósítani régi álmait, amire x számú gyermeke felnevelése, 35-40 munkában töltött év alatt nem volt módja. Ne felejtsétek el: egykor belőletek is nagyszülő válik! Üdvözlettel: Hrita |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
A lényeg, nagyon jó a cikked, írjál még hasonlókat, szívesen olvasnám. | ||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Szia. Ne foglalkozz azokkal, akik a helyesírási hibákba kötnek bele, azok írjanak egy ilyen jó kis cikket:) Engem nagyon megfogott a cikked, édesanyámat is be tudom sorolni, anyósomat pedig két kategóriába is. Ő az űberaggódó és a hagyományörző csoport egyben. Nem tartom durvának a "Ha etetés előtt a babát a nagymama kezébe adod, mert kiszaladsz WC-re, mire visszaérsz, azt látod, hogy épp a melltartóját rendezgeti."mondatot se. Létezik ilyen, anyósomba is van egy kis hajlam erre. És tényleg, a nagyobbik lányomat félévesen ráültette a bilire! De nem akarom bántani, ettől még kedves, szeretjük, csak néha tisztázni kell, kié a gyerek:)))) Marianna |
||||
|
|
|||||
|
|||||||
|
vizkeletibeata, Köszönöm. "csak akkor segítek Nektek, amikor az nekem megfelelő" nem rossz! BB Gabi |
||||||
|
|||||||
|
|||||||
|
Igen, természetesen. BB Gabi |
||||||
|
|||||||
|
|||||||
|
Netti66, Köszönöm és magamba építem a kritikát. Az általad durvának talált megjegyzést csak részben motiválta saját élmény: ott a baba volt az, aki bepróbálkozott |
||||||
|
|||||||
|
|||||||
|
meg, Köszönöm! Ez így igaz, a nagyik sem feketék vagy fehérek, átfedések természetesen mindenhol vannak. |
||||||
|
|||||||


szólj hozzá!
küldés e-mailben






Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!