Az egyedüli, amit némiképp mi is befolyásolhatunk a témában, az tán a gyermek alvási szokásai. Az anya befolyásolja a baba alvását címû cikk a Mindennapi Pszichológia címû lap 2009. decemberi számában jelent meg. Egyike a sok, altatásról szóló gondolatnak és megfigyelésnek.

Féligazságok

Az írás alaptétele, miszerint az éjjel sokszor felriadó gyermek a mi hibánk, és a szülõ tudatalatti elvárásához igazodva lesz valaki jó vagy rossz alvó, csak féligazság. Tulajdonképpen eddig is tudtuk, hogy a gyerekek antennái érzékenyek és megtéveszthetetlenek, tehát pontosan megérzik, mikor meddig mehetnek el. Azzal is tisztában voltunk, ha három napig sírni hagyunk egy gyermeket és elvárjuk, hogy segítség nélkül aludja át az éjszakát, onnantól nagy valószínûséggel úgy alszik, mint a bunda, és nem lesz éjjeli ébredõ.

Csakhogy ez nem biztos, hogy feltétlen jó! A lelki fejlõdésre sem biztos, hogy jó hatással van, hiszen ez csak egy betanult válaszreakció, adott estben a természetes igények magában való elfojtása, mely a késõbbiekben más területen jelentkezhet, olyankor, amikor erre már nem is gondolunk, (akár a késõbbi kapcsolataiban). Tehát a cikkben említett megfigyeléssel nem jutunk sokra.

Õsbizalom születése

Ha az élet elsõ három évében figyelmen kívül hagyjuk az õsbizalom kialakulását, az eredendõ testi szükségletek kielégítését, nem biztos, hogy hosszútávon is jól járunk. A gyermek a felsírását nem merényletnek szánja a szülei ellen. Csak a kilenc hónapon át megszokott szívdobogásunkat akarja joggal tovább élvezni, a bõrünk illatáról és nyugtató melegségérõl nem is beszélve... Ezt tudják a jekána indiánok még a  mai napig, hogy a síró gyerek üzen, és szeretne a közelünkben lenni. A csavar pedig az, hogy társadalmukban nagyon ritka a sírós gyerek, általában békések, nyugodtak, nem ismerik a felnõttkori depressziót és lelki bajokat sem, hisz az elsõ pár évben a gyermekek igény szerint vannak hordozva, szoptatva és együtt alszanak szüleikkel. Ahogy elkezdenek mászni, járni, már nem annyira vannak az anyukájukhoz kötve és mivel szüleik bár kezdettõl fogva kielégítik a kicsik igényeit, amikor le szeretnének válni akkor egy meglepõen önálló kis lénnyel van már dolguk, és olyankor már csak abban segítenek nekik, amiben a kicsi kéri. Tehát nem rohangálnak olyankor már veszetten utánuk, hogy baj ne érje õket, nem tesznek el minden veszélyes eszközt vagy akadályt az útjukból, nem utasítgatják õket. Természetesen, a gyermekekben bízva terelgetik utódjaikat. Csak pár fontos korlátot, kapaszkodót, törzsi szabályt és kötelességet örökítenek rájuk. Ebbõl is látszik, hogy a testi szükségletek korai kielégítése nem jár együtt sem elkényeztetéssel, sem önállótlansággal a késõbbiekben. A mi társadalmunkban is csak akkor szokott ez elõfordulni, ha már nem is a gyermeknek van szüksége az együtt alvásra és a hosszan tartó szoptatásra, hanem az anyának!!! Esetleg tudat alatt magánál tartja a gyermeket, hogy a férj felé is még több ürügy lehessen a kapcsolat lazítására, ami a házaséletet illeti. Ezzel meg is érkeztünk oda, hogy ahány ház annyi szokás.

Alvási szokások és alternatívák

Ha valaki nem tud a gyermekével egy légtérben aludni, ne tegye. Ha a férjét zavarja, akkor is más megoldást kell keresni az elsõ pár évre. A házasélet amúgy nem lehet ennek a függvénye, ha az együtt alvók nehezebben tudnak emiatt egymásra hangolódni az valószínûleg nem a gyermek ott alvása miatt van, vagy alakult ki. Amikor gyermekünk születik amúgy is nagyon kreatívvá kell válnunk, és ez a rugalmasság adott esetben a házasélet színterén vagy idõpontjában is hozhat újabb megoldást. Lényeg, hogy úgy alakítsuk az alvási szokásokat, hogy a család minden tagja elégedett legyen.

Amit mindenképp javaslok, hogy legyen a gyermeknek kezdettõl fogva külön kiságya, amit aztán vagy a szülõi ágyhoz tolunk, vagy a miénkben alszik, de legyen meg a lehetõség, hogy abban fektetjük le. Így amikor nagyobbacska és már megérik a különalvásra, legyen hova visszaszoknia.

Igények és megoldások

Nem a szülõ, hanem a gyerek tudja jobban, hogy mikor mire van szüksége az alapvetõ szükségletek terén. Nem hiába mondta egyik elõadásán Ranschburg Jenõ, hogyha a szülõ engedelmes szüleje a gyermeknek az elsõ három életévben, akkor lesz késõbb a gyermek engedelmes gyereke a szülõnek!

Ha mégis elhúzódik egy korszak, és úgy érezzük, hogy stagnál lelki fejlõdésük, akkor ne az õ szokásain próbáljunk erõszakkal változtatni, hanem a saját életünket, párkapcsolatunkat és családunk mozgatórugóit vizsgálgassuk, a régrõl hozott beidegzõdéseinkkel, reakcióinkkal együtt... A gyermeki viselkedés sokszor tükröt tart, annak aki a legtöbbet van vele, és aki persze a legjobbat akarja neki, de ösztönbõl is néha nem jó döntést hozunk. Könyvszagúak sem lehetünk persze, de elbízott ösztönlények sem (abban a hitben, hogy minden úgy jó, ahogy velünk csinálták vagy épp az ellentetjén erõlködünk). Meg kell tanulnunk rátalálni a harmóniára ebben is. Továbbá nem érdemes bedõlni bármilyen ötletnek, receptnek, ami másnak bevált.

Ami segíthet:

Legfontosabb a türelem, az elsõ három év fárasztó éjszakái hamar elröppennek. Hangolódjunk rá a gyermekünk igényeire úgy, hogy nekünk is jó legyen. Ha ez nehéz gondoljunk arra, hogy csak átmeneti idõszakról van szó, hisz az egészséges lelki fejlõdésû gyermekek óvodás kortól már nem igénylik a szoros testi kapcsolatot éjjelente, ha nappal elég idõt fordítunk rájuk. Állandó kialvatlanság esetén próbáljunk ki új feszültség levezetõ módokat, valakin a jóga, a torna, vagy egy klub, új közösség segít. Kérjünk segítséget a rokonságból, hogy többet pihenhessünk, kikapcsolódhassunk. Ilyenkor megengedtetik, hogy ússzon a lakás, inkább egy vidám anyuka a kupiban, mint egy kimerült hatfogásos ebédet fõzõ takarítógép, a gyerekek biztos, hogy az elõbbit választják.

Legyünk kreatívak: valakinek segítség, ha hétvégén éjjel az apa futkos a gyermekhez, ha már nem szopik, vagy megoldás a nagyágyhoz tolt kiságy. Ha valaki együttalvás mellett dönt, akkor jó nagy franciaágyat vegyen. A magabiztosság pedig fontos, ha valamit nem is szuperül csinálunk, de magabiztosan az kevésbé árt a gyermeknek, mintha nagyon odafigyelve, de önmagunkat megkérdõjelezve hozunk neveléssel kapcsolatos döntéseket. Ha valaki úgy érzi, szíve joga az elsõ három évben is minden éjjel egyhuzamban aludni, különben morcos anyává válik, próbálkozhat az alvásra szoktató módszerekkel, de ez esetben legyen eltökélt és nappal próbáljon meg a gyermek igényei szerint törõdést és figyelmet szentelni palántájának.

A könyv, mely a jekánákról szól: Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Megjegyzem, hogy attól, hogy nem oly mód élünk együtt a gyermekünkkel még lehet kiegyensúlyozott felnõtt, és ha valaki fájó derékkal és feszülten hordozza babáját, akkor sem lesz gyümölcsözõ a dolog, sõt!

De jó, ha tudatában vagyunk annak, hogy a kicsik esélye a boldog és harmonikus életre nõ, ha mi készek vagyunk önfeledten babusgatni, altatgatni õket, és olykor virrasztani velük.

Az esti szertartáshoz pedig mind a külön és együttalvóknak ajánlom Álomkóc címû altatódalos CD-nket, melyrõl sok álomba ringató dallam megtanulható.

 

Jakabosné Kovács Judit, www.kerekito.hu, www.alomkoc.com

• Bemutatkozás
• Aktuális cikk
• Kérdezz-felelek

J. Kovács Judit

Drámapedagógus, baba-mama témák

Drámapedagógus, a Kerekítõ könyvek és kapcsolódó baba-mama foglalkozáshálózat megálmodója vagyok.
Honlapomon mondókahangtár, játékötletek és a foglalkozások részletei találhatóak.

Elérhetõségem:
Honlap: http://www.kerekito.hu