Válogatós gyerekek - II. rész |
|
1.) Vonjuk be gyermekünket a vásárlásba. Engedjük választani, milyen ételt enne szívesen, persze azért ezt tartsuk korlátok között.
2.) Amikor főzünk, engedjük, hogy ő is a konyhában legyen velünk, vegyen részt a főzésben. Fokozottan kell rá ugyan ügyelnünk, de higgyük el, meglesz az eredménye, szívesebben kóstol meg olyan ételt, amelynek elkészítésében ő is részt vett.
3.) Próbáljuk ki, hogy kedvenc süteményeit, nassolni valóit nem dugjuk el. A tiltott dolgok mindig vonzóbbak a gyerekeknek, mint amit szabadon élvezhetnek, ezért a tiltott ételekből sokkal többet fognak enni, ha végre megkaparintják, mint amihez bárikor hozzájuthatnak.
4.) Ízesítsük megfelelően az ételeket. Használjunk fűszereket, friss fűszernövényeket, tálaljunk színesen, díszítsük az ételt, hogy minél étvágygerjesztőbb legyen. Mi, felnőttek sem eszünk szívesen se íze, se bűze ételeket.
5.) Fontos, hogy milyen körülmények között étkezik a gyerek. Igyekezzünk gusztusosan tálalni az ételeket, de nem mellékes az sem, hogy van-e terítő az asztalon, és természetesen nagyon fontos a nyugodt légkör. A gyermekek étkezési szokásainak kialakulásában nagyon fontos a szülők példamutatása. Gyorsan eltanulja a kicsi, mit és hogyan eszik apu és anyu.
6.) A legjobb szándék mellett is követhetünk el hibákat. Tartsuk mindig szem előtt, hogy kisgyermek korban alakulnak ki gyermekünk életre szóló táplálkozási szokásai, ételpreferenciái, rögzülnek a látott táplálkozási minták. Érdemes tehát kitartónak és következetesnek lenni, kitartásunk minden bizonnyal meghozza a várt eredményeket.
És végül ne feledjük, hogy nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy nyugodt, harmonikus környezetben, ízlésesen tálalt ételt fogyasszunk el!
Hozzászólások (9 - 1)
|
|||||
|
Persze, biztos megszokják, csak akik elől dudossák az édességet, nehezen lehet átállítani arra, hogy a szeme előtt van, és nem kell neki. Legalább is, az én ismeretségi körömben elképzelhetetlen. |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Hát türelem az kell hozzá kétségtelen. |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
helenahera: én azt gondolom inkább, hogy gyerekek esetében nemigen van lehetőségünk az ízlés alakítására, ezt rá kell, hogy bízzuk a gyerekre, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Ami a cikkből kimaradt, hogy meg kell próbálni egy-egy nemszeretem ételt helyettesíteni egy másikkal, aminek a tápértéke, a vitamintartalma stb. megegyezik azzal, amit a gyerek elutasít. Türelemjáték, ez tény! |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Szuszo, persze, az első néhány alkalommal biztosan oda fog nyúlni a kedvenc nassért. De ha azt látja, hogy az nem tiltott étel, sokkal kevésbé fog rá vágyni. | ||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Gyerekkoromban én is megettem olyanokat, amire így visszagondolván felnőtt fejjel meg nem ennék. : )) Leginkább apukámmal szerettem enni, azaz, ha ő evett én is vele. : ) Csirkenyaktól kezdve a csirke bőrig én is megettem mindent. : ) Most már annál válogatosabb vagyok. Kuktáskodni azt szerettem. : ) Jó ötletnek is tartom, ha bevonjuk a gyerekeinket a főzésbe, ha van hozzá kedvük. Tudnak vele dicsekedni, hogy pl. a húst ők panírozták, és biztos, hogy szívesebben meg is eszik, amit ők készítenek el. | ||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Szerintem is sokat változnak a gyerekek. Az én lányom rettentő rossz evő. Viszont nem cdinálunk belőle ügyet. Az apja is ilyen, egyszerűen ezzel nem lehet mit csinálni. Szerencsére a gyümölcsöket imádja. Viszont az igaz, soha nem volt tilos a csoki, az édesség - (kaja előtt én sem adok) és ennek fényében soha nem is volt ügy, hogy ő kaphat-e csokit, vagy sem. Mondjuk a jutalom, ha ügyes volt, vagy valami olyat tett, a kedvenc kinder csokija. Azt nem adogatjuk neki csak úgy. Mivel eszik fehérjét, szénhidrátot, vitamint és rostokat elegendő mennyiségben, így nem aggódom a mennyiségeken. Mondjuk igazi ropilány (a farsangi képén látszik nyurga, hosszú lábú, de arányos gyerek.) | ||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Én pl. mikor nagyobb lettem megettem olyan dolgokat is amiket kisiként nem. (zöldség, gyümöl) Ellenpéldája is igaz, hogy gyerekként imádtam a főtthús bőrét és a csirkelábbat, később és ma is rosszul lennék, ha meg kellene ennem. Szerintem a táplákozási szokások alakíthatók, befolyásolhatók és változik. |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Hmm, nem tudom én a legelejétől bevontam a vásárlásba őket, mindig volt egy valami amit megvehettek, ők választották ki. A legtöbbször én ettem meg, muszájból |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Gyorsan elolvastam a cikk 2. részét is, mert érdekes. : )) Ezzel is egyet értek, csak a 3. pontjával nem. Ha szem előtt hagyjuk a kedvenc nasijit, jobban szembeötlik neki, és vagy meg se eszi az ebédet, vagy akkor jön a zsarolás a szülő részéről, ha megeszed a levest kapsz sütit. Ez pedig mint az első részben is írta a cikk, nem jó megoldás. Voltam egy ismerősömnél, épp leült gyerkőce enni. Egy kanál levest evett meg talán, mikor az anyja valamit kivett a hűtőből, a gyerek meglátta a túró rudit és onnantól kezdve nem volt hajlandó a leveshez nyúlni, csak a túró rudit ette volna. Ha szem előtt van, lehet, rá se néz a levesre, vagy bármire. : )) Mondjuk, az is lehet, ha úgy van szoktatva, valóban nem zavarja. |
||||
|
|
|||||


szólj hozzá!
küldés e-mailben




Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!