A szoptatás és kulisszatitkai :)

[mezsu]

Sziasztok, én még korán vagyok itt, de ha nem baj, én is írnék pár sort. Tudom, hogy nem kellene, de én tényleg izgulok, hogy lesz majd akkor, ha el kell kezdeni szoptatni. Tudom, hogy vannak olyan kórházak, ahol abszolúte nem segítenek, és sajna az én leendő kórházam pont ilyen (egy barátnőm ott szült, és ez az ő véleménye).
Remélem, marad a topic sokáig, és majd jövök kérdezgetni. De azért inkább elkezdem időben, ha nem baj.
Lányok, a mellbimbó nagyon kisebesedik? Ti használtok védőt?
_________________
Zsuzsi

[^]  

http://www.babanet.hu/album/main.php?album=7618

[#6]

Sziasztok, én még korán vagyok itt, de ha nem baj, én is írnék pár sort. Tudom, hogy nem kellene, de én tényleg izgulok, hogy lesz majd akkor, ha el kell kezdeni szoptatni. Tudom, hogy vannak olyan kórházak, ahol abszolúte nem segítenek, és sajna az én leendő kórházam pont ilyen (egy barátnőm ott szült, és ez az ő véleménye).
Remélem, marad a topic sokáig, és majd jövök kérdezgetni. De azért inkább elkezdem időben, ha nem baj.
Lányok, a mellbimbó nagyon kisebesedik? Ti használtok védőt?
_________________
Zsuzsi

[^]  

http://www.babanet.hu/album/main.php?album=7618

[VKOrsi]

Borka
nagyon ügyesek vagytok!
szerintem menni fog ez, mert ahogy mondani szokták, ahol van 70+20 ott lesz majd 80+20 is, meg később akár 200 is

és ugyan mitől vennénk el a kedved? a szoptatástól biztosan nem
_________________
VKOrsi
[^]   [^]   [^]  

[#5]

Borka
nagyon ügyesek vagytok!
szerintem menni fog ez, mert ahogy mondani szokták, ahol van 70+20 ott lesz majd 80+20 is, meg később akár 200 is

és ugyan mitől vennénk el a kedved? a szoptatástól biztosan nem
_________________
VKOrsi
[^]   [^]   [^]  

[Borka]

Javítottam, és elnézést mindenkitől, akit esetleg megsértettem, nem akartam, nem is azért írtam. Valószínűleg félreérthető volt... Igazából az eü-re vagyok dühös, amikor egy legyintéssel elintézik, hogy "maga nem tud szoptatni", pedig lehet, hogy tudott volna az anyuka. Csak segíteni kellett volna... És persze, hogy van, amikor nincs tej, vagy jobb, ha nem eszik anyatejet a gyerek (tejallergia ellen). Nem is erre értettem az egészet... A kezdeti nehézségek ellenére azért remélem, jókat fogunk itt eszmecserélni és tanácsozgatni. Nekem szvsz szükségem lesz tanácsra, segítségre. De hála Istennek, rengeteg segítséget kapok és bátorítást is. Ki kell tartanom. Szerintem érdemes. De ha nem lenne tejem, el kellene fogadnom, hogy ez van. Csak a kedvemet ne vegyék el, azt nagyon nem szeretem!
Ma az az örvendetes hírem van, hogy a fiam a legutóbbi szopinál már 70 g-ot szopott a mellemből, és még 20-at tudtam fejni, ilyen még nem volt, annyira örülök, mivel az alkalmankénti kajaigénye 80-90 g. Szóval - ha lassan is, de biztosan - növöget a tejcim...
_________________
[^]  
[^]  

[#4]

Javítottam, és elnézést mindenkitől, akit esetleg megsértettem, nem akartam, nem is azért írtam. Valószínűleg félreérthető volt... Igazából az eü-re vagyok dühös, amikor egy legyintéssel elintézik, hogy "maga nem tud szoptatni", pedig lehet, hogy tudott volna az anyuka. Csak segíteni kellett volna... És persze, hogy van, amikor nincs tej, vagy jobb, ha nem eszik anyatejet a gyerek (tejallergia ellen). Nem is erre értettem az egészet... A kezdeti nehézségek ellenére azért remélem, jókat fogunk itt eszmecserélni és tanácsozgatni. Nekem szvsz szükségem lesz tanácsra, segítségre. De hála Istennek, rengeteg segítséget kapok és bátorítást is. Ki kell tartanom. Szerintem érdemes. De ha nem lenne tejem, el kellene fogadnom, hogy ez van. Csak a kedvemet ne vegyék el, azt nagyon nem szeretem!
Ma az az örvendetes hírem van, hogy a fiam a legutóbbi szopinál már 70 g-ot szopott a mellemből, és még 20-at tudtam fejni, ilyen még nem volt, annyira örülök, mivel az alkalmankénti kajaigénye 80-90 g. Szóval - ha lassan is, de biztosan - növöget a tejcim...
_________________
[^]  
[^]  

[VKOrsi]

A topik nagyon jó ötlet, én két babát szoptattam majdnem egy éves korukig. 6 hóig csak szoptak.

DE! a vastag betűs rész, tényleg nem igaz, és bántó lehet.
_________________
VKOrsi
[^]   [^]   [^]  

[#3]

A topik nagyon jó ötlet, én két babát szoptattam majdnem egy éves korukig. 6 hóig csak szoptak.

DE! a vastag betűs rész, tényleg nem igaz, és bántó lehet.
_________________
VKOrsi
[^]   [^]   [^]  

[tkrinya]

Egyetértek az előttem szólóval.A vastag betűs mondat valóban bántó lehet....
_________________
[^]  

[#2]

Egyetértek az előttem szólóval.A vastag betűs mondat valóban bántó lehet....
_________________
[^]  

[Maggancs]

Szerintem a vastag betűs szöveg nem igaz, és bántó lehet. Sajnos tényleg nem mindenkinél elég a kitartás. (mielőtt félreértenél, 15 hónapja szoptatok és imádom, de ehhez sok tényezőnek kellett egyszerre sikerülnie)

Nagyon jó dolog szoptatni, ajándék ha sikerül, de azért nagyon sokszor a vasakarat sem elég, vagy olyan is van,hogy valami más miatt nem az a jobb a babának.

De nagyon jó ötlet a topic, és sok sikert és kitartást kívánok a szoptatáshoz!

[#1]

Szerintem a vastag betűs szöveg nem igaz, és bántó lehet. Sajnos tényleg nem mindenkinél elég a kitartás. (mielőtt félreértenél, 15 hónapja szoptatok és imádom, de ehhez sok tényezőnek kellett egyszerre sikerülnie)

Nagyon jó dolog szoptatni, ajándék ha sikerül, de azért nagyon sokszor a vasakarat sem elég, vagy olyan is van,hogy valami más miatt nem az a jobb a babának.

De nagyon jó ötlet a topic, és sok sikert és kitartást kívánok a szoptatáshoz!

[Borka]

Sziasztok Kis-, Közepes- és Nagymamik,

gondoltam nyitok egy ilyen témát is, lévén, hogy nem találtam, és hogy most az elmúlt egy hónap nekem e téma körül forgott (és fog forogni még egy darabig).

Elsőként egy kérdés: miért van az, hogy a szoptatásról senki nem beszél eleget a terhesség idején, és felkészítő tanfolyamok sincsenek - ergo mindenki azt hiszi, hogy ez megy, mint a karikacsapás? Aztán amikor ott áll a problémával, teljesen meg van lőve, hogy mit csináljon...?

Kismamaként meg voltam győződve, hogy nekem aztán fikarcnyi gondom sem lesz a szopival, hiszen mi lehet benne olyan nehéz? Ott van a rahedli könyv a színes képeivel, csak jól megtanulom, hogy hogyan kell mellretenni a babát, a többi meg megy magától... Császáros mamaként beszámítottam, hogy pár nappal később indul majd a tejbelövellés (ami egyébként nekem csak egy nap hátrány volt a hagyományos úton szülőkkel szemben). Tudtam, hogy fejni is kell a szopi után bentmaradó tejet. Fel is szerelkeztem az összes létező melles cuccal, mellszívótól tejkagylóig... Aztán megszületett a kis Nagycsoda, és rá kellett döbbennem, hogy a szoptatás bizony pokol is tud lenni. A fiam nem volt hajlandó enni, és nem is tudott szopizni. Ez teljesen lesokkolt, hiszen azt hittem, mindent tudtam, mindenre fel voltam készülve...
Eleinte lusta volt, aztán már gyenge is, hiszen nem jutott elég tejhez (annak ellenére, hogy bőven volt tejem). Rendületlenül kitartottam a fejéssel, fejtem kézzel, géppel, mindennel. De első napokban, sajnos, telerakták tápszerrel a csecsemősök, így mikor kihozták nekem a kicsit (3 óránként a császáros szobába), ő már aludt... Aztán a rooming-inben sem lett jobb a helyzet. Ott álltam megfürödve, hogy most mit csinálok ezzel az éhesen üvöltő kis csomaggal? Senki nem segített volna, ha nem kérem meg őket rezzenéstelen arccal - elvárták, hogy full kezdő anyukaként kenjem-vágjam a szoptatás mikéntjét és fortélyait. A nővérem és egy helyi védőnő rengeteget segített azokban a napokban. A kórház végére úgy tűnt, rendbejön minden, aztán otthon folytatódott a probléma. Fiam nemcsak lusta volt, de szemfüles is: úgy tett, mintha szopna, és közben nem is. Kiborulás. A végére a védőnőmmel diétát alkalmaztunk a számára, hogy megtanuljon szopni. Meg a tejem is beinduljon, hiszen ezek összefügenek. Vártuk a hatást, semmi. Nem gyarapodott a Srác. Pár nappal később egy rutinvizsgálaton beutalták kis Márkust a Budai GyK-ba (a világ legjobb gyerekkórháza!!!), mentem vele, mint szoptatós anyuka. Kiderült, miért nem szopott - nemcsak lusta volt (pasi ), de összeszedett két bacit is. A kórházban egy nővérkétől rengeteg bátorítást, segítséget kaptam, felkarolt minket, figyelt ránk. A többiek is, a főorvos pedig egyenesen megmondta: "Változatlanul azon vagyunk, hogy magának több teje legyen. Egyen, igyon, pihenjen, most megteheti, nincs háztartás stb. Csak szoptasson, minél többet." És ott megtanult szopizni az én kis Márkom. Igaz, még gyenge, de egyre erősebb, és most már minden alkalommal eszik valamennyit a mellemből, egyre később fárad el, egyre gyorsabban tápol. Persze, még üvegezünk, és kap tápszeres kiegészítést is, nekem meg muszáj feltolnom a tejhozamom, de úgy nézem, ha lassan is, de egyre több lesz.

Nagyon fontos a kitartás, mert az orvosok zöme kijelenti, hogy a gyerek lusta, magának nincs elég teje, anyuka, felírok tápszert, azt adja neki. Ezzel egyenesen ki is végezte a laktálást az anyukánál, mert ő feladja, és elmegy az aranynál is értékesebb nedű. Miért kell ennek így lennie? Mikor lesznek többségben a Budaiban szolgáló (nem dolgozó, ezek komolyan szolgáltak minket!!) egészségügyisek? Mikor lesz az, hogy nemcsak a szoptatás trendi, hanem az elmenés a szoptatási tanácsadásra a terhesség utolsó harmadában?

Jó sok kérdés... De a témával kapcsolatban, kérlek, csatlakozzatok Ti is, cseréljünk eszmét, segítsünk egymáson.
_________________
[^]  
[^]  

[#0]

Sziasztok Kis-, Közepes- és Nagymamik,

gondoltam nyitok egy ilyen témát is, lévén, hogy nem találtam, és hogy most az elmúlt egy hónap nekem e téma körül forgott (és fog forogni még egy darabig).

Elsőként egy kérdés: miért van az, hogy a szoptatásról senki nem beszél eleget a terhesség idején, és felkészítő tanfolyamok sincsenek - ergo mindenki azt hiszi, hogy ez megy, mint a karikacsapás? Aztán amikor ott áll a problémával, teljesen meg van lőve, hogy mit csináljon...?

Kismamaként meg voltam győződve, hogy nekem aztán fikarcnyi gondom sem lesz a szopival, hiszen mi lehet benne olyan nehéz? Ott van a rahedli könyv a színes képeivel, csak jól megtanulom, hogy hogyan kell mellretenni a babát, a többi meg megy magától... Császáros mamaként beszámítottam, hogy pár nappal később indul majd a tejbelövellés (ami egyébként nekem csak egy nap hátrány volt a hagyományos úton szülőkkel szemben). Tudtam, hogy fejni is kell a szopi után bentmaradó tejet. Fel is szerelkeztem az összes létező melles cuccal, mellszívótól tejkagylóig... Aztán megszületett a kis Nagycsoda, és rá kellett döbbennem, hogy a szoptatás bizony pokol is tud lenni. A fiam nem volt hajlandó enni, és nem is tudott szopizni. Ez teljesen lesokkolt, hiszen azt hittem, mindent tudtam, mindenre fel voltam készülve...
Eleinte lusta volt, aztán már gyenge is, hiszen nem jutott elég tejhez (annak ellenére, hogy bőven volt tejem). Rendületlenül kitartottam a fejéssel, fejtem kézzel, géppel, mindennel. De első napokban, sajnos, telerakták tápszerrel a csecsemősök, így mikor kihozták nekem a kicsit (3 óránként a császáros szobába), ő már aludt... Aztán a rooming-inben sem lett jobb a helyzet. Ott álltam megfürödve, hogy most mit csinálok ezzel az éhesen üvöltő kis csomaggal? Senki nem segített volna, ha nem kérem meg őket rezzenéstelen arccal - elvárták, hogy full kezdő anyukaként kenjem-vágjam a szoptatás mikéntjét és fortélyait. A nővérem és egy helyi védőnő rengeteget segített azokban a napokban. A kórház végére úgy tűnt, rendbejön minden, aztán otthon folytatódott a probléma. Fiam nemcsak lusta volt, de szemfüles is: úgy tett, mintha szopna, és közben nem is. Kiborulás. A végére a védőnőmmel diétát alkalmaztunk a számára, hogy megtanuljon szopni. Meg a tejem is beinduljon, hiszen ezek összefügenek. Vártuk a hatást, semmi. Nem gyarapodott a Srác. Pár nappal később egy rutinvizsgálaton beutalták kis Márkust a Budai GyK-ba (a világ legjobb gyerekkórháza!!!), mentem vele, mint szoptatós anyuka. Kiderült, miért nem szopott - nemcsak lusta volt (pasi ), de összeszedett két bacit is. A kórházban egy nővérkétől rengeteg bátorítást, segítséget kaptam, felkarolt minket, figyelt ránk. A többiek is, a főorvos pedig egyenesen megmondta: "Változatlanul azon vagyunk, hogy magának több teje legyen. Egyen, igyon, pihenjen, most megteheti, nincs háztartás stb. Csak szoptasson, minél többet." És ott megtanult szopizni az én kis Márkom. Igaz, még gyenge, de egyre erősebb, és most már minden alkalommal eszik valamennyit a mellemből, egyre később fárad el, egyre gyorsabban tápol. Persze, még üvegezünk, és kap tápszeres kiegészítést is, nekem meg muszáj feltolnom a tejhozamom, de úgy nézem, ha lassan is, de egyre több lesz.

Nagyon fontos a kitartás, mert az orvosok zöme kijelenti, hogy a gyerek lusta, magának nincs elég teje, anyuka, felírok tápszert, azt adja neki. Ezzel egyenesen ki is végezte a laktálást az anyukánál, mert ő feladja, és elmegy az aranynál is értékesebb nedű. Miért kell ennek így lennie? Mikor lesznek többségben a Budaiban szolgáló (nem dolgozó, ezek komolyan szolgáltak minket!!) egészségügyisek? Mikor lesz az, hogy nemcsak a szoptatás trendi, hanem az elmenés a szoptatási tanácsadásra a terhesség utolsó harmadában?

Jó sok kérdés... De a témával kapcsolatban, kérlek, csatlakozzatok Ti is, cseréljünk eszmét, segítsünk egymáson.
_________________
[^]  
[^]