|
Elküldve: 11 Feb. 2007 09:23 Hozzászólás témája:
--------------------------------------------------------------------------------
A napokban többízben beszélgettünk a tanulásról, az állam által előírt tananyagról a párommal, miután kisebb vitafélébe keveredtünk a kisebbik gyerekünk alapítványi iskolájának magyar tanárával. (Röviden: 6. osztályos tananyag a ballada. Többek között a Kőmíves Kelemen és a Rémkirály. Miután mindkét gyerekünk magántanuló, mi készítettük föl őket a vizsgákra. A fent említett két művet "kihúztuk a tananyagból", mondván: miért is kell egy 12 éves gyereknek "gönyörű, nemzeti örökséget jelentő Arany János-i szavakban megfogalmazva" feleség és anyagyilkosságról, gyermekhalálról olvasnia, azt elemezgetnie. Persze "renitens" viselkedésünkre fény derült a vizsgán, ebből adódott az azt követő beszélgetés a tanárnővel. Lényeg, hogy nem közeledtek az álláspontok. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy aKronika Nova által kiadott Mohácsy Károly és Abaffy Lászlóné által írt 6. osztályos Irodalmi olvasókönyv többek között a következőt írja a Kőműves Kelemen "elemzéseként":....Nyilván a feleségek között ő volt a legkülönb, a leghűségesebb, s ezért kellett áldozattá válnia. Családi életre nevelés!!!????)
A másik, ami az indító gondolathoz vezetett bennünket, hogy az elmúlt napokban egy alapítványi iskolába hívtak mindkettőnket. Ennek kapcsán alaposan átgondoltunk, átbeszéltünk több témát, és bizony oda jutottunk, hogy nem használnánk tankönyvet. Ugyan sokkal több időt venne igénybe "az órákra" való készülés, de elérhetnénk, hogy a gyerekekkel tényleg megkedveltetnénk az irodalmat, illetve megérne bennük a lényeg, hogy örömüket leljék benne. Semmi más nem fontos!!!))
Üdvözlettel: Magassy Kati
|
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
.jpg)
