Nekem miért nem lehet?

[mafri]

Gabóka, jól értettem, hogy a sikertelen lombik után mész inszemre? És hova jársz?

[#13]

Gabóka, jól értettem, hogy a sikertelen lombik után mész inszemre? És hova jársz?

[Infertility]

Kismica!

Azt hittem, már nem sírok, de most aztán
jól megbőgettél!
_________________
[^]  

[#12]

Kismica!

Azt hittem, már nem sírok, de most aztán
jól megbőgettél!
_________________
[^]  

[gabóka]

Kismicának tök igaza van, én is marhára el voltam keseredve, bár még most sem vagyok valami nagyon boldog, de azért alakul a lelkem. Először is meg kell próbálni rendet tenni a lelkünkben, figyelni a párunkra és magunkra, aztán újból, ahogy a lehetőségek engedik belevágni a babázásba. Ez egy hosszú, nehéz út,telis-tele gödrökkel, de előbb utóbb a végére érünk és a végén remélhetőleg ott lesz egy (vagy két -három ) helyes kis puffancs bőgőmasina....
Én sem adom fel!!!

Most jutott eszembe az anyagiakra visszatérve, hogy van a Mag-óra alapítvány, aki állítólag ÁFA-s számla ellenében állja a gyógyszereket. Ha nem is mindent és nem is rögtön fizeti ki, de amint tudnak segítenek.
Az interneten is megtalálhatóak. Lehet, hogy nem pontosan írtam le a nevüket, de biztosan megtalálhatóak a neten.

Pusszantás és kitartás!!!!!

[#11]

Kismicának tök igaza van, én is marhára el voltam keseredve, bár még most sem vagyok valami nagyon boldog, de azért alakul a lelkem. Először is meg kell próbálni rendet tenni a lelkünkben, figyelni a párunkra és magunkra, aztán újból, ahogy a lehetőségek engedik belevágni a babázásba. Ez egy hosszú, nehéz út,telis-tele gödrökkel, de előbb utóbb a végére érünk és a végén remélhetőleg ott lesz egy (vagy két -három ) helyes kis puffancs bőgőmasina....
Én sem adom fel!!!

Most jutott eszembe az anyagiakra visszatérve, hogy van a Mag-óra alapítvány, aki állítólag ÁFA-s számla ellenében állja a gyógyszereket. Ha nem is mindent és nem is rögtön fizeti ki, de amint tudnak segítenek.
Az interneten is megtalálhatóak. Lehet, hogy nem pontosan írtam le a nevüket, de biztosan megtalálhatóak a neten.

Pusszantás és kitartás!!!!!

[kismica]

Szia Judithca!

Itt sokan ismerjük azt az érzést, amiről írsz. Ezt túl kell élni, s minden külső támogatás mellett, neked, magadban kell valahol elfogadni, hogy csak ÉPP MOST nem lehet babád, de lesz, mert akarjátok őt/őket igazán.

Én 4 év várakozás után vagyok most nagyon boldog kismama. Utáltam a mensziket, nem akartam számolni a középidőt, de szinte akaratlanul is számoltam és minden jelben reménykedtem… Az egyik doki szinte vizsgálat nélkül felírt hormont, egy másik 3 havi hőgörbézés után a férjem urológushoz küldte, amit máig nem értek, miért, mert spermát nem néztek… És közben voltak más gondjaink, mint mindenkinek… És telt az idő is. Sokszor úgy éreztem, körülöttem mindenki terhes lesz, az is, aki nem akar gyereket, csak én nem. Sok olyan „anyukát” is láttam, akinek jobb lett volna, ha nem vállalja a gyerekét. A mélypont az volt, amikor apósom telefonon közölte, hogy nem baj, hogy nekünk nincs gyerekünk, mert 1 unokája már biztosan lesz: terhes a sógornőm… Ez a mondat máig a fülemben cseng, pedig nem szoktam emlékezni a rossz dolgokra, szerencsére hamar felejtek, de erre szerintem a halálos ágyamon is emlékezni fogok…
Aztán tavaly júliusban elmentem a Kaáliba, ahol hamar kiderült, csak lombikkal lehet babánk. Kb. 2 napig próbáltam magamhoz térni, aztán már tisztább fejjel átgondoltam a helyzetünk és világos lett, hogy tavasz előtt nem tudunk kezdeni. Ez is nagyon szörnyű volt, de hamar tavasz lett. Máj. 15-én volt az első lombikos ETm. A stimu alatt megbeszéltük, hogy a 2. előtt elmegyünk nyáron nyaralni, ha a 2. sem sikerül, körbejárjuk az örökbefogadást. DE sikerült, s Matyi baba most 18 hetes a pocimban.

Meggyőződésem, hogy a házasságomnak jót tett mindez. És nekem, mint mamának is. Sokkal jobban megbecsülöm azt a csodát, hogy áldott állapotban vagyok, hogy látom a babám az UHn…

De nem vagyok naiv, tudom, hogy sokak nehezebben jutnak el a gyerekig, ami nem igazságos, de a gyereküknek, legyen majd ő vér- vagy szívszerinti, áldás. Mert ezek a szülők tudják, hogy a gyerekük nagyon is egyszeri és megismételhetetlen. Mert ők már akkor szeretik a gyereküket, amikor az még akár csak egy kóbor vágy másban vagy alvó petesejt bennük… Tudom, hogy mindez nem vigasz. Nekem a Családinet abban segített, hogy lássam, nem vagyok egyedül (bár lennék) és mások is hasonló lelki gondokkal milyen erősek…

Írj ide bátran, akkor is, sőt akkor főleg, ha a legmélyebb gödörben érzed magad....

Idézek neked egy Babanetes írásból, amit én nagyon szeretek:

„Egy meddő nő annyiszor kerül padlóra, ahányszor feláll. Nem marad ott elnyúlva, port nyelve, mert tudja, hogy az út végén a kincse várja.
Egy meddő nő erős, aggódó feleség, mert figyel a férfira, és félti, védi, elé áll, ha úgy érzi, bántás érheti, védi a lelket, kíméletesen tálal, a legjobb időben.
Egy meddő nő tud nagyon gyenge lenni, napokig a kudarc után, kitépik a szívét, de aztán feláll, nem is áll, ugrik, libben-toppan, mozdul, harcol.
Egy meddő nő, nagyon egyedül van, és mégsem, mert a szívében ott él a gyermeke már évekkel előbb.
Egy meddő nő tud bölcs lenni, tud értékelni, tud vigyázni, tud tanulni, de egyet nem tud: feladni.”
_________________
[^]  

[^]  

[#10]

Szia Judithca!

Itt sokan ismerjük azt az érzést, amiről írsz. Ezt túl kell élni, s minden külső támogatás mellett, neked, magadban kell valahol elfogadni, hogy csak ÉPP MOST nem lehet babád, de lesz, mert akarjátok őt/őket igazán.

Én 4 év várakozás után vagyok most nagyon boldog kismama. Utáltam a mensziket, nem akartam számolni a középidőt, de szinte akaratlanul is számoltam és minden jelben reménykedtem… Az egyik doki szinte vizsgálat nélkül felírt hormont, egy másik 3 havi hőgörbézés után a férjem urológushoz küldte, amit máig nem értek, miért, mert spermát nem néztek… És közben voltak más gondjaink, mint mindenkinek… És telt az idő is. Sokszor úgy éreztem, körülöttem mindenki terhes lesz, az is, aki nem akar gyereket, csak én nem. Sok olyan „anyukát” is láttam, akinek jobb lett volna, ha nem vállalja a gyerekét. A mélypont az volt, amikor apósom telefonon közölte, hogy nem baj, hogy nekünk nincs gyerekünk, mert 1 unokája már biztosan lesz: terhes a sógornőm… Ez a mondat máig a fülemben cseng, pedig nem szoktam emlékezni a rossz dolgokra, szerencsére hamar felejtek, de erre szerintem a halálos ágyamon is emlékezni fogok…
Aztán tavaly júliusban elmentem a Kaáliba, ahol hamar kiderült, csak lombikkal lehet babánk. Kb. 2 napig próbáltam magamhoz térni, aztán már tisztább fejjel átgondoltam a helyzetünk és világos lett, hogy tavasz előtt nem tudunk kezdeni. Ez is nagyon szörnyű volt, de hamar tavasz lett. Máj. 15-én volt az első lombikos ETm. A stimu alatt megbeszéltük, hogy a 2. előtt elmegyünk nyáron nyaralni, ha a 2. sem sikerül, körbejárjuk az örökbefogadást. DE sikerült, s Matyi baba most 18 hetes a pocimban.

Meggyőződésem, hogy a házasságomnak jót tett mindez. És nekem, mint mamának is. Sokkal jobban megbecsülöm azt a csodát, hogy áldott állapotban vagyok, hogy látom a babám az UHn…

De nem vagyok naiv, tudom, hogy sokak nehezebben jutnak el a gyerekig, ami nem igazságos, de a gyereküknek, legyen majd ő vér- vagy szívszerinti, áldás. Mert ezek a szülők tudják, hogy a gyerekük nagyon is egyszeri és megismételhetetlen. Mert ők már akkor szeretik a gyereküket, amikor az még akár csak egy kóbor vágy másban vagy alvó petesejt bennük… Tudom, hogy mindez nem vigasz. Nekem a Családinet abban segített, hogy lássam, nem vagyok egyedül (bár lennék) és mások is hasonló lelki gondokkal milyen erősek…

Írj ide bátran, akkor is, sőt akkor főleg, ha a legmélyebb gödörben érzed magad....

Idézek neked egy Babanetes írásból, amit én nagyon szeretek:

„Egy meddő nő annyiszor kerül padlóra, ahányszor feláll. Nem marad ott elnyúlva, port nyelve, mert tudja, hogy az út végén a kincse várja.
Egy meddő nő erős, aggódó feleség, mert figyel a férfira, és félti, védi, elé áll, ha úgy érzi, bántás érheti, védi a lelket, kíméletesen tálal, a legjobb időben.
Egy meddő nő tud nagyon gyenge lenni, napokig a kudarc után, kitépik a szívét, de aztán feláll, nem is áll, ugrik, libben-toppan, mozdul, harcol.
Egy meddő nő, nagyon egyedül van, és mégsem, mert a szívében ott él a gyermeke már évekkel előbb.
Egy meddő nő tud bölcs lenni, tud értékelni, tud vigyázni, tud tanulni, de egyet nem tud: feladni.”
_________________
[^]  

[^]  

[johanna1975]

Lányok bocs, hogy ide bekukkantottam, de én is írok ide egy két dolgot. Bár én a 2005.nyáriaktól vagyok.

Nos, nekem állandóan azt mondták, hgoy nem lehet majd baba, mert nincs meg sose, és a női hormonjaimat is csak úgy keresgélték. Orvosom éppen egy másféléves hormonkúrát javasolt, amikor én eldöntöttem, hogy no azt nem. És elkezdem homeopátiázni és energiával kezeltek és képzeljétek el két hónap alatt összejött a gyerek. Nos orvosom dobott egy hátast, mivel soha de soha nem volt olyan hormonszintem amitől teherbe tudtam volna esni. Tudom, hogy ez titeket nem vigazstal, de néha nem az orvostudományban rejlik a megoldás.

Bocsi, hogy bepofátlankodtam. és mindenkinek sok sok sikert kivánok

johanna

[#9]

Lányok bocs, hogy ide bekukkantottam, de én is írok ide egy két dolgot. Bár én a 2005.nyáriaktól vagyok.

Nos, nekem állandóan azt mondták, hgoy nem lehet majd baba, mert nincs meg sose, és a női hormonjaimat is csak úgy keresgélték. Orvosom éppen egy másféléves hormonkúrát javasolt, amikor én eldöntöttem, hogy no azt nem. És elkezdem homeopátiázni és energiával kezeltek és képzeljétek el két hónap alatt összejött a gyerek. Nos orvosom dobott egy hátast, mivel soha de soha nem volt olyan hormonszintem amitől teherbe tudtam volna esni. Tudom, hogy ez titeket nem vigazstal, de néha nem az orvostudományban rejlik a megoldás.

Bocsi, hogy bepofátlankodtam. és mindenkinek sok sok sikert kivánok

johanna

[gabóka]

Zegi!
Gratulálok, nagyon ügyesek vagytok!!!!!!!!!

[#8]

Zegi!
Gratulálok, nagyon ügyesek vagytok!!!!!!!!!

[gabóka]

Judit! Én most vagyok túl az első lombik próbálkozáson, sajnos nem sikerült. Először (3-4 napig) nagyon sírtam, főleg akkor amikor mindenki megpróbált vigasztalni. Aztán szépen erőt vettem magamon. Ami nagyon-nagyon nehéz volt. Azért persze előjön a dolog, de már nem török ki hangos zokogásba. Az eddig 5-6 évben szinte minden percben a meg nem született babánkra gondoltam, most is sokat gondolok rá, de már nem görcsösen és nem minden pillantaban. 2 hónap múlva mehetnénk újra, de úgy döntöttünk, részben anyagi okok miatt is, hogy csak januárban megyünk vissza, mert kell a pihenés és mivel az utóbbi években szinte csak a babagyártáson (bocsánat a csúnya szóért!!) járt az eszünk, nem sok idő maradt egymásra, ami pedig nagyon fontos, ha nem a legfontosabb! Most elterveztük, hogy sokat csavargunk, kirándulunk, barátokkal találkozunk, saját magunk felújítgatjuk a lakást, aztán újult erővel vágunk bele az egészbe, de csak januárban. Az ünnepeket nem akarjuk végig stresszelni.

Persze az anyagi oldala a dolognak minket is lenullázott, főleg, hogy a páromat közben visszér miatt meg kellett műteni, én is kórházba kerültem, és a "marha magas fizetésem" táppénz miatt még kevesebb lett.
A lényeg szerintem az, hogy ha sírni kell, akkor sírni kell, de mindig kell találni egy-két dolgot, aminek lehet örülni. Egy kirándulásnak, egy mosolynak, egy igaz barátnak és a párodnak, aki mindig melletted van. Tudom, közhelyek....
Nem akarok kiváncsiskodni, nektek a donor-inszeminációtok volt? Nekünk donor-lombik volt, mert a pároméval sajnos nem lehet. Ráadásul nem kaphatok sok hormont egy másik ok miatt, így most a lombik után lesz nálunk az első donor-inszemináció.
NE keseredj el, bár mikor nekem ezt mondták, akkor majdnem a falra másztam!!!!
Ha a férjed spermáival csinálják az inszeminációt, azt azt jelenti, hogy viszonylag jó az "anyag", úgyhogy csak hemperegjetek sokat, de nem ám úgy, hogy csak a baba lebegjen a szemed előtt, hanem úgy mint eddig. Bocs, ha belemásztam a magánéletedbe, de nekem az egyik utcabelim 8 év próbálkozás és sok -sok lombik után szüli sorra gyerekeket (a férje is ugyanaz ) sőt az orvosom is mondta, hogy 2-3 sikertelen inszemináció után jött a spontán baba. Remélem nálatok is így lesz! (egyébként inszem. után még mindig van 5 lombikozás, ahol sokkal nagyobb az esély) Úgyhogy : HAJRÁ!!!!!!
(én sok-sok minden kiírok magamból itt a családineten,főleg mikor nagyon padlón voltam, és sokat segített, most is kicsit hosszú lett a mondókám....)

[#7]

Judit! Én most vagyok túl az első lombik próbálkozáson, sajnos nem sikerült. Először (3-4 napig) nagyon sírtam, főleg akkor amikor mindenki megpróbált vigasztalni. Aztán szépen erőt vettem magamon. Ami nagyon-nagyon nehéz volt. Azért persze előjön a dolog, de már nem török ki hangos zokogásba. Az eddig 5-6 évben szinte minden percben a meg nem született babánkra gondoltam, most is sokat gondolok rá, de már nem görcsösen és nem minden pillantaban. 2 hónap múlva mehetnénk újra, de úgy döntöttünk, részben anyagi okok miatt is, hogy csak januárban megyünk vissza, mert kell a pihenés és mivel az utóbbi években szinte csak a babagyártáson (bocsánat a csúnya szóért!!) járt az eszünk, nem sok idő maradt egymásra, ami pedig nagyon fontos, ha nem a legfontosabb! Most elterveztük, hogy sokat csavargunk, kirándulunk, barátokkal találkozunk, saját magunk felújítgatjuk a lakást, aztán újult erővel vágunk bele az egészbe, de csak januárban. Az ünnepeket nem akarjuk végig stresszelni.

Persze az anyagi oldala a dolognak minket is lenullázott, főleg, hogy a páromat közben visszér miatt meg kellett műteni, én is kórházba kerültem, és a "marha magas fizetésem" táppénz miatt még kevesebb lett.
A lényeg szerintem az, hogy ha sírni kell, akkor sírni kell, de mindig kell találni egy-két dolgot, aminek lehet örülni. Egy kirándulásnak, egy mosolynak, egy igaz barátnak és a párodnak, aki mindig melletted van. Tudom, közhelyek....
Nem akarok kiváncsiskodni, nektek a donor-inszeminációtok volt? Nekünk donor-lombik volt, mert a pároméval sajnos nem lehet. Ráadásul nem kaphatok sok hormont egy másik ok miatt, így most a lombik után lesz nálunk az első donor-inszemináció.
NE keseredj el, bár mikor nekem ezt mondták, akkor majdnem a falra másztam!!!!
Ha a férjed spermáival csinálják az inszeminációt, azt azt jelenti, hogy viszonylag jó az "anyag", úgyhogy csak hemperegjetek sokat, de nem ám úgy, hogy csak a baba lebegjen a szemed előtt, hanem úgy mint eddig. Bocs, ha belemásztam a magánéletedbe, de nekem az egyik utcabelim 8 év próbálkozás és sok -sok lombik után szüli sorra gyerekeket (a férje is ugyanaz ) sőt az orvosom is mondta, hogy 2-3 sikertelen inszemináció után jött a spontán baba. Remélem nálatok is így lesz! (egyébként inszem. után még mindig van 5 lombikozás, ahol sokkal nagyobb az esély) Úgyhogy : HAJRÁ!!!!!!
(én sok-sok minden kiírok magamból itt a családineten,főleg mikor nagyon padlón voltam, és sokat segített, most is kicsit hosszú lett a mondókám....)

[ilka]

Judit!

Sajnálom, hogy ennyire letört ez a megint megjött érzés. Valamit viszont az első bekezdésedből nem értek: ti eddig csak inszemmel próbálkoztatok? Lombik nem volt? Vagy tervezitek, csak anyagiak miatt nem jön össze? A lombiknak nagyobb az esélye, ugyanakkor kicsit bonyolultabb és drágább is.

Ölellek,

Ildi
_________________
[^]   [^]  


www.kep.tar.hu/ildimami (új)
www.gportal.hu/ilka

[#6]

Judit!

Sajnálom, hogy ennyire letört ez a megint megjött érzés. Valamit viszont az első bekezdésedből nem értek: ti eddig csak inszemmel próbálkoztatok? Lombik nem volt? Vagy tervezitek, csak anyagiak miatt nem jön össze? A lombiknak nagyobb az esélye, ugyanakkor kicsit bonyolultabb és drágább is.

Ölellek,

Ildi
_________________
[^]   [^]  


www.kep.tar.hu/ildimami (új)
www.gportal.hu/ilka

[Dakini]

Zegi!
Elöszöris nagyon gratulálok!
Én egészenbiztos vagyok benne, hogy amit írsz abban nagyon is igazad van. Nagyon sok hasonló történetet hallottam már (bár hozzáteszem azért ez egy csoda, arányaiban azért kevés nő lesz spontán terhes sok sikertelen év után). Tényleg nagyon jót tesz, ha az ember kicsit lazit, nem stresszel minden hónapban és nem figyelgeti a jeleket, nem várja folyton a ciklus végét.
Valamennyire erre lehet is tudatosan készülni. De ami veled történt azt nem lehet csak úgy kipróbálni, hiszen az azt jelenti, hogy az ember feladja annak érdekében, hogy majd akkor sikerülni fog. Szóval szerintem ezt nem tudja az ember mint módszert kipróbálni, hiszen ez egy önellentmondás. És amig az ember nem adja fel, addig meg mindig figyelgetni fogja magát stb. legfeljebb mindezt lazábban tudja majd kezelni.
Ne haragudj nem megbántani akarlak!
Mégegyszer nagyon gratulálok és sok boldogságot kívánok ehez a csodálatos ajándékhoz!!!

Puszi Gitta
_________________
[^]  


http://www.kep.tar.hu/dakini
http://www.ikreskonyv.hu

[#5]

Zegi!
Elöszöris nagyon gratulálok!
Én egészenbiztos vagyok benne, hogy amit írsz abban nagyon is igazad van. Nagyon sok hasonló történetet hallottam már (bár hozzáteszem azért ez egy csoda, arányaiban azért kevés nő lesz spontán terhes sok sikertelen év után). Tényleg nagyon jót tesz, ha az ember kicsit lazit, nem stresszel minden hónapban és nem figyelgeti a jeleket, nem várja folyton a ciklus végét.
Valamennyire erre lehet is tudatosan készülni. De ami veled történt azt nem lehet csak úgy kipróbálni, hiszen az azt jelenti, hogy az ember feladja annak érdekében, hogy majd akkor sikerülni fog. Szóval szerintem ezt nem tudja az ember mint módszert kipróbálni, hiszen ez egy önellentmondás. És amig az ember nem adja fel, addig meg mindig figyelgetni fogja magát stb. legfeljebb mindezt lazábban tudja majd kezelni.
Ne haragudj nem megbántani akarlak!
Mégegyszer nagyon gratulálok és sok boldogságot kívánok ehez a csodálatos ajándékhoz!!!

Puszi Gitta
_________________
[^]  


http://www.kep.tar.hu/dakini
http://www.ikreskonyv.hu

[Zegi]

Szia Judit!
Nagyon ismerős ez az érzés amit leírtál!Annyi különbséggel,hogy mi 13 évig küzdöttünk!Túl vagyunk 4 inszemináción,és 3 lombikbébi programon eredménytelenül.A 3.dik és egyben utolsó lombikunk 3 éve volt,akkor azt mondtam kész elég volt,feladom.Pihennem kell,mert a sok kudarcot már nem bírom.Azóta nem voltam egy intézetben sem,sőt egy nőgyógyásznál sem.Tavaly decemberben rátaláltam a családi netre és elkezdtem olvasgatni.Valami elkezdett bennem megmozdulni,de a félelmem erősebb volt annál,hogy ismét belevágjunk.A férjem mondogatta is,hogy újra meg kellene próbálni,mert elmegy az idő felettünk.De én nem akartam menni,és mondtam is neki,hogy én már feladtam,elfogadtam azt a tényt,hogy nem lesz vérszerinti babánk.Aztán derült égből a villámcsapás ért a hír,hogy babát várok.Ezt persze elhinni,sem mertem.Így elmentem egy ultrahangra abba az intézetbe ahová jártunk a kezelésekre.És igazolta a tesztet.Az orvos nagyon meglepődött,és azt kérdezgette mi történt?Mondom neki azt nem tudom,csak annyit,hogy eldöntöttem többet nem jövök beavatkozásra.A válasza az volt,hogy lenyugodtam nem mindig és minden helyzetben a babán járt az eszem.Ezt sokszor hallottam az alatt az idő alatt amíg nem sikerült,hogy azért nem sikerül,mert mindig arra gondolok.Akkor persze a világból ki tudtam volna futni e szavak hallatán,de így utólag bele gondolva lehet van benne valami.Ma már 17 hetes kismama vagyok.De elhinni,még mindig nem merem,pedig lassan már a mocorgását is érezni fogom.Látod vannak,még ilyen esetek,és ez meg történt,mert velem történt meg.Szóval,egy kicsit próbáld az agyadat kikapcsolni.Tudom nehéz,de egy kis próbát megér.Sok sikert kívánok Neked.

[#4]

Szia Judit!
Nagyon ismerős ez az érzés amit leírtál!Annyi különbséggel,hogy mi 13 évig küzdöttünk!Túl vagyunk 4 inszemináción,és 3 lombikbébi programon eredménytelenül.A 3.dik és egyben utolsó lombikunk 3 éve volt,akkor azt mondtam kész elég volt,feladom.Pihennem kell,mert a sok kudarcot már nem bírom.Azóta nem voltam egy intézetben sem,sőt egy nőgyógyásznál sem.Tavaly decemberben rátaláltam a családi netre és elkezdtem olvasgatni.Valami elkezdett bennem megmozdulni,de a félelmem erősebb volt annál,hogy ismét belevágjunk.A férjem mondogatta is,hogy újra meg kellene próbálni,mert elmegy az idő felettünk.De én nem akartam menni,és mondtam is neki,hogy én már feladtam,elfogadtam azt a tényt,hogy nem lesz vérszerinti babánk.Aztán derült égből a villámcsapás ért a hír,hogy babát várok.Ezt persze elhinni,sem mertem.Így elmentem egy ultrahangra abba az intézetbe ahová jártunk a kezelésekre.És igazolta a tesztet.Az orvos nagyon meglepődött,és azt kérdezgette mi történt?Mondom neki azt nem tudom,csak annyit,hogy eldöntöttem többet nem jövök beavatkozásra.A válasza az volt,hogy lenyugodtam nem mindig és minden helyzetben a babán járt az eszem.Ezt sokszor hallottam az alatt az idő alatt amíg nem sikerült,hogy azért nem sikerül,mert mindig arra gondolok.Akkor persze a világból ki tudtam volna futni e szavak hallatán,de így utólag bele gondolva lehet van benne valami.Ma már 17 hetes kismama vagyok.De elhinni,még mindig nem merem,pedig lassan már a mocorgását is érezni fogom.Látod vannak,még ilyen esetek,és ez meg történt,mert velem történt meg.Szóval,egy kicsit próbáld az agyadat kikapcsolni.Tudom nehéz,de egy kis próbát megér.Sok sikert kívánok Neked.

[Dakini]

Judit!
Ilyenkor tényleg nagyon sz..., tudom.
Nekem négy inszemem volt, eredménytelenül. Sajnos az inszemnél eleve 90%, hogy nem sikerül.
Hová jártok dokihoz? Volt átjárhatóságid? Hormonokat néztek?
Ha mindig hamarabb jön meg akkor lehet, hogy alacsony a progeszteronszinted. Utrot kaptál az inszemek után?
Nekem se nagyon van spontán peteérrés. Illetve hol van, hol nincs. Legalábbis mikor nézik. Nekem az utóbbi egy évben mondjuk csak két v. három spontán ciklusom volt, a többiben mindig stimuláltak.
A pénzről: talán segít ha minden hónapban csak egy keveset félre raktok, persze nem akarok itt okoskodni.
Én a bp-i Kaáliba járok ott az inszemért 30ezret kell fizetni, plussz kb.6-7 ezer a gyógyszerköltség, de úgy tudom vannak helyek ahol csak a gyógyszerért fizetsz mert a többi ingyen van, fizeti a tb.
Drága Judit, sikerülni fog!
_________________
[^]  


http://www.kep.tar.hu/dakini
http://www.ikreskonyv.hu

[#3]

Judit!
Ilyenkor tényleg nagyon sz..., tudom.
Nekem négy inszemem volt, eredménytelenül. Sajnos az inszemnél eleve 90%, hogy nem sikerül.
Hová jártok dokihoz? Volt átjárhatóságid? Hormonokat néztek?
Ha mindig hamarabb jön meg akkor lehet, hogy alacsony a progeszteronszinted. Utrot kaptál az inszemek után?
Nekem se nagyon van spontán peteérrés. Illetve hol van, hol nincs. Legalábbis mikor nézik. Nekem az utóbbi egy évben mondjuk csak két v. három spontán ciklusom volt, a többiben mindig stimuláltak.
A pénzről: talán segít ha minden hónapban csak egy keveset félre raktok, persze nem akarok itt okoskodni.
Én a bp-i Kaáliba járok ott az inszemért 30ezret kell fizetni, plussz kb.6-7 ezer a gyógyszerköltség, de úgy tudom vannak helyek ahol csak a gyógyszerért fizetsz mert a többi ingyen van, fizeti a tb.
Drága Judit, sikerülni fog!
_________________
[^]  


http://www.kep.tar.hu/dakini
http://www.ikreskonyv.hu

[Judithca]

Szia!

Nem utasítjuk el egyáltalán ezt.
Remény mindig van, csak kérdés meddig tud várni az ember.
Probléma sosem volt, minden a legnagyobb rendben hát próbáljuk meg az inszeminációt, háromszor egymás után ugyanazzal a gyógszerrel, az elsőnél a 8. napon jött meg újból a másodiknál a 10.nél de az orvos csak erőltette. A két stimulálás egy évre leállította a peteérésem és azóta sem működik magától. A harmadik inszemre idén került sor, most minden rendben volt, azt leszámítva, hogy eredmény semmi.
Pénzünk elfogyott, így maradt a spontán remény. De sajnos tudom és érzem ez kevés a boldogsághoz. Hú de rondán pesszimista vagyok, bocsánat érte. Csak fél év után most késett először, és mindig tünetem volt a megérkezésére, erre ma egy nap késés után minden jel nélkül megjött, és ez most nagyon összetört.

[#2]

Szia!

Nem utasítjuk el egyáltalán ezt.
Remény mindig van, csak kérdés meddig tud várni az ember.
Probléma sosem volt, minden a legnagyobb rendben hát próbáljuk meg az inszeminációt, háromszor egymás után ugyanazzal a gyógszerrel, az elsőnél a 8. napon jött meg újból a másodiknál a 10.nél de az orvos csak erőltette. A két stimulálás egy évre leállította a peteérésem és azóta sem működik magától. A harmadik inszemre idén került sor, most minden rendben volt, azt leszámítva, hogy eredmény semmi.
Pénzünk elfogyott, így maradt a spontán remény. De sajnos tudom és érzem ez kevés a boldogsághoz. Hú de rondán pesszimista vagyok, bocsánat érte. Csak fél év után most késett először, és mindig tünetem volt a megérkezésére, erre ma egy nap késés után minden jel nélkül megjött, és ez most nagyon összetört.

[Dakini]

Szia Judit!
Biztos, hogy semmi remény?
Úgy értem tudjátok mi nálatok a probléma?
Már mind az 5 lombikon túl vagytok?
Nem tudom Ti mit gondoltok erről de nekem nagyon sokat szokott segíteni ha arra gondolok, hogy ha nem sikerül akkor esetleg örökbe fogadunk, szóval, hogy biztos vagyok benne, hogy lesz valaki, hogy lesz családunk, még ha nem is a mi vérszerinti babá(i)nk. Megértem persze, ha elutasítjátok ezt, csak kérdezem.

Puszi Gitta a lombikosból
_________________
[^]  


http://www.kep.tar.hu/dakini
http://www.ikreskonyv.hu

[#1]

Szia Judit!
Biztos, hogy semmi remény?
Úgy értem tudjátok mi nálatok a probléma?
Már mind az 5 lombikon túl vagytok?
Nem tudom Ti mit gondoltok erről de nekem nagyon sokat szokott segíteni ha arra gondolok, hogy ha nem sikerül akkor esetleg örökbe fogadunk, szóval, hogy biztos vagyok benne, hogy lesz valaki, hogy lesz családunk, még ha nem is a mi vérszerinti babá(i)nk. Megértem persze, ha elutasítjátok ezt, csak kérdezem.

Puszi Gitta a lombikosból
_________________
[^]  


http://www.kep.tar.hu/dakini
http://www.ikreskonyv.hu

[Judithca]

Sziasztok!

Sajnos fenn áll a veszélye, hogy sablon már ez a téma. De talán a cím mindent elárul, nekem miért nem lehet?
4 éve élek egy csodálatos házasságban és semmi más vágyunk nincs csakhogy család lehessünk. Talán sokat kérünk, nem tudom, de azt tudom, egyre kevésbbé bírom már. Tudom sokan vannak akiknek sokkal rosszabb, és tudom gyenge vagyok, de nem tudom mit érezzek és nem tudom mit gondoljak, mi éltessen. Tudom van egy csodálatos férjem akinek én vagyok a minden, de annyira fáj, hogy nem vállhat teljessé ez a tökéletes házasság.
Hogyan dolgozzam fel, hogy hiába várok 5. éve?
Mivel tartod magadban a reményt, ha tudod nincs anyagi lehetőséged több orvosi beavatkozásra?
Nagyon szeretnék hasonló emberekkel beszélgetni, segítsünk egymásnak, talán így könnyebb lesz kicsit.

[#0]

Sziasztok!

Sajnos fenn áll a veszélye, hogy sablon már ez a téma. De talán a cím mindent elárul, nekem miért nem lehet?
4 éve élek egy csodálatos házasságban és semmi más vágyunk nincs csakhogy család lehessünk. Talán sokat kérünk, nem tudom, de azt tudom, egyre kevésbbé bírom már. Tudom sokan vannak akiknek sokkal rosszabb, és tudom gyenge vagyok, de nem tudom mit érezzek és nem tudom mit gondoljak, mi éltessen. Tudom van egy csodálatos férjem akinek én vagyok a minden, de annyira fáj, hogy nem vállhat teljessé ez a tökéletes házasság.
Hogyan dolgozzam fel, hogy hiába várok 5. éve?
Mivel tartod magadban a reményt, ha tudod nincs anyagi lehetőséged több orvosi beavatkozásra?
Nagyon szeretnék hasonló emberekkel beszélgetni, segítsünk egymásnak, talán így könnyebb lesz kicsit.