Családtervezés
Terhesség

Ági

Recept??????
Hogyne jöhetne.... Meg valami nagyobb meggyőző erővel bíró egyén. Akinek sikerülhet meggyőzni a párom!
Hogy ne "csak anyós" legyek.

rodekri

Ági! még lehet! januárban azt írtad, esetleg szeretnél! Adjunk receptet? Laughing

Ági

Itt is együtt a csapat... Very Happy

Én sem panaszkodhatom, megvagyunk az anyósommal! Elég messze lakunk, nincs sok lehetőségünk a komolyabb tesztelésre, de így nagyon működünk. Örül neki, hogy a fia így élhet. Egyik rokon menyasszonyáról nagyon pozitívan nyilatkozva hozzátette, hogy olyan mint Te (mármint én). Ez nem rossz kritika...
Látok hibákat én is, biztos, hogy ő is. De nem volt még komolyabb nézeteltérésünk sem.
Ezzel együtt én sokkal bensőségesebb viszonyban vagyok az én anyámmal, és nagy bánatom, hogy nekem nincs lányom. (Csak magunkból indultam ki! Embarassed

)

Laura

Móni, én eddig aszittem, hogy anyák a lányaikra nem lesznek féltékenyek, csak a fiaikra! Kezdjek felkészülni, hogy utálni fogom azt a kölköt, akibe szegény ártatlan lánykám belezúg? Az én anyum olyan jól kezelte ezeket a dolgokat: SOHA nem szólt bele... ha könyörögtem, akkor se. Mindig azt mondta, nekem kell eldöntenem, hogy ki tetszik és miért, ő azt fogja elfogadni, akit én választok. Félek, hogy én nem tudok ilyen bölcs lenni... annál jobban féltem a csajkáimat...

Török Mónika

én uzit ajánlottam...

ipomea

ilyetén félelmem nekem is voltak-vannak...még úrrát tudok lenni magamon.
A sarjaknam Aranybullába foglaltam, hogy ha kezdek anyósodni, vagy adjanak lelencbe, vagy kössenek fel..de mindenképp kerüljenek, amilyen nagy ivben csak tudnak!

Török Mónika

én meg azon agyalok egyre, hogy milyen egy elb****szott undotrító anyós leszek. már most érzem. na jó, a nagylány pasijával kurva jól kijövünk - de ha hozzányúl a jelenlétemben a jányomhoz, nagyon furcsa érzések jönnek a gyomromba. az meg, hogy az egy szem kisfiam valami NŐT hozzon a házhoz.... jobb nem is belegondolni. néha már most azon veszem magam észre kamasztársaságban, hogy komolyból rivalizálok a kis tökikkel. szerencsére MÉG észreveszem. ez nyilván az idővel változni fog. szóval majd megadom a paramétereket és óvakodjatok, nehogy a gyerekeiteknek ÉN legyek az anyósa... Twisted Evil

ipomea

Mónika:-)
nem röhögtem. örültem.
Számomra az igazi gond nem is a saját anyósaim voltak, hanem hogy az én anyám is olyan igaz, jó húzós anyósa volt a férjemnek..nekem az sokkal több szenvedést okozott...főleg, mert még csak nem is engem védett, vagy ilyesmi...
viszont a gyerekeimet egyik mama se tudta bevenni soha...szerintük neveletlenek, rosszak, tiszteletlenek - " tiszta anyjuk, mondhatni ".
Szerintem meg ritka jó fej kölökcsapat.

Török Mónika

na, akkor lehet kezdeni a röhögést rajtam. nekem ugyanis a világ legklasszabb anyósa jutott. hihetetlen modora van, az kétségtelen, de anyatigrisként szereti a fiacskáit - mióta nekem is van pár kölköm, ezt minden felett való értéknek tartom. a legnagyobb húzása az volt mégis, hogy még engem is képes volt elviselni. és ez, lássuk be, igen nagy emberi dolog Smile

rodekri

Szóval anyós... Különlegesen érzékeny téma, vigyázzunk vele nagyon. Mi is leszünk anyósok!!!! Az enyém nagyon kedvesnek indult,azt gondoltam, jobb lesz, mint anyám(magunk közt szólva ez nem nehéz). Először akkor rengett meg a föld, amikor kiderült, hogy anyós lesz, a kicsi fiacskája megnősül, de ezt még átvészeltük. Akkoriban náluk laktam, ágyba hozta a reggelit vasárnap, meg ilyenek. Néhány munkahelyi kudarc után rábeszéltem a férjemet, hogy a - bár tradicionális, - de nem neki való pincérmesterséggel hagyjon fel, és üzletkötő lett, hallgattam, hogy szegény, ilyen időben az utcán mászkál. Mikor a belvárosi fiút meggyőztem, hogy születendő gyermekünknek jobb lesz felnőni Kispesten, zöldben, akkor hallgattam, hogy majd az aluljáróban milyen szörnyűségek érik (mert hisz a belvárosban nincsenek aluljárók...) Amikor megszületett az első manónk, azt vette zokon, hogy nem neki kell felnevelnie, mint a legelső unokájával tette, lánya munkája miatt. Amikor a harmadik gyerekünk született, kijelentette, hogy ez neki már sok, nem fogja őket elvállalni. Mindennek ellenére jobban kijövök vele, mint anyámmal vagy a sógornőmmel, manapság néha már mégis elvállalja a csimotákat, még aludt is nálunk, amikor színházban voltunk. El kell fogadnom, hogy már nem fiatal (69 éves múlt). Szóval a mi kapcsolatunk ilyen se veled, se nélküled, de én biztosan hálával tartozom neki, mert fantasztikus férjet nevelt fel nekem.

ipomea

anyós...nagymamám szerint mindenki olyan kap, amilyent megérdemel.
Eszerint velem jó nagy gáz van, mert nekem egy házasságból kettő lett egyből, mármint anyós..és hát nem a jobbik fajta. Remekül megosztották szegények a tennivalókat: ha segítség, gyerekcsőszség kellett volna: menj a másikhoz. H engem, ne adj'isten párom kellett ilyen-olyan irányba befolyásolni, vagy megzsarolni, nos, arra klaákában is hajlandók voltak. Gyűlölték egymást. Egy volt bennük közös: az irántam való gyűlöletük.
15 év kínja, keserve kellett ahhoz, hogy megtanuljam kezelni a szituációt. Addig felvettem a kesztyűt, és ugrottam minden hülyeségre, ha nem nekik, akkor a falnak...
Aztán taktikát váltottam: szeretni kezdtem őket, egyenesen, direktbe. "anyu, télleg, igaza van!" " jaj, de jó, hogy mondja..én ezt se tudtam.." ha az egyik a másikat gyalázta,igazat adtam neki..
és viszont. Ha a férjem nyaggaták, kiborult szegény, nem álltam neki ágálni az aktuális anya ellen, hanem megvédtem, és sajnálkoztam a férjem helyzetén...
Igaz, néha csikorogtak a fogaim közbe. Aljas voltam? Kétszinű?
Vagy inkább sokszínű...de leszoktak rólam. Meg nem szerettek, de legalább nem bántottak.

KataMama

Anyós.

Családtag ő is. Párunk (többnyire édes)anyja .
Lehet szeretni, közömbösnek lenni iránta, és lehet utálni. Nagyon.

Ebben a topikban leírhatjuk vele kapcsolatos gondolatainkat, gondjainkat, panaszainkat. Meg mindent, ami az anyósokról eszünkbe jut.

Viccek is jöhetnek Smile

. Pl. ilyen, mint ez a szakállas:
- Mikor jó az anyós?
- Akkor, ha porhanyós.