|
Elsős kisfiammal (8 éves) három hónap várakozás után ma voltunk a Nevelési Tanácsadóba. A vizsgálatot én kértem, mint szülő, a tanító néni csak azt a jelzést adta, hogy lassúbb a gyerekem, mint a többiek. Viszont észre vettem, hogy hónapról-hónapra egyre kevésbé jár szívesen az iskolába és otthon teljesen elzárkózik a gyakorlástól. Ma a logopédus, aki megvizsgálta, azt mondta diszlexia gyanús, de 100%-ra nem merné mondani. Mivel elég sokat hiányzott betegség miatt ebben az évben és sok betűnél nem volt ott, szerinte ez is lehet az oka a rosszul olvasásának. Ő most nagyon lassan, betűzve olvas, az osztályba pedig a legtöbben már folyékonyan olvasnak. Ez nagyon frusztrálja őt, teljesen bezárkózott a kudarcélmények miatt. Most hátra van még egy pszichológiai vizsgálat, ami után megkapom a szakvéleményt, hogy mehet-e tovább másodikba. Én tartok attól, hogy ezt megint csak negatívumként élné meg. Egyébként bal kezes, de a jobb lábával rúg, és jobb szemmel céloz. Van valakinek ebben tapasztalata? Egyáltalán a diszlexia elmúlhat fejlesztéssel, vagy ez végig kíséri egész életén át? Nagyon köszönöm előre is a válaszokat!
|